1000-1526
1526-1790
1790-1849
1849-1918
1918-1945
© 2006 Complex Kiadó Kft.
  Impresszum  

 
 Nyitólap   1918-1945   1918-1929   1928. évi XIX. törvénycikk
Csatornák:   

 
Törvények, jogszabályok a Wolters Kluwer Kft.-től.

1928. évi XIX. törvénycikk

az állategészségügyről * 

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. § Az állategészségügyi igazgatás vezetése és legfőbb felügyelete a földmívelésügyi miniszter ügykörébe tartozik.

Az állategészségügyi igazgatáshoz tartoznak s ehhez képest a hatóság intézkedésének és felügyeletének tárgyai mindazok a tennivalók, melyek az állatállomány egészségi állapotának megvédésére, javítására és főképen a fertőző állatbetegségek elfojtására szolgálnak.

II. Fejezet

Fertőző állatbetegségek behurcolásának megakadályozására vonatkozó rendelkezések

2. § Fertőző betegségben szenvedő vagy ilyen betegségre gyanús állatot az országba behozni vagy azon átvinni tilos.

Olyan országokból, ahonnan a keleti marhavész gyakori fellépése következtében az országot a betegség behurcolásának veszedelme fenyegeti, kérődző állatok az országba behozni vagy azon átvinni szintén tilos. Ezeket az országokat a földmívelésügyi miniszter jelöli meg.

Ha a keleti marhavész e betegségtől rendszerint mentes országban fellépett vagy ha ezt a betegséget ilyen országból behurcolták, a földmívelésügyi miniszter a kérődző állatoknak behozatalát és átvitelét a betegség terjedelméhez képest az illető ország egész területéről vagy annak bizonyos részeiből korlátozni vagy betiltani köteles.

A 2. és 3. bekezdésben jelzett országokból a keleti marhavész elhurcolására alkalmas másféle állatoknak, állati nyersterményeknek és tárgyaknak behozatalát és átvitelét a földmívelésügyi miniszter csak a betegség behurcolását kizáró feltételek mellett engedheti meg.

Ha valamely országban a keleti marhavésztől eltérő más fertőző állatbetegség lépett fel, vagy ha valamely országból ilyen betegséget behurcoltak, a földmívelésügyi miniszter az illető állammal fennálló nemzetközi megállapodás tekintetbevételével az illető betegség elhurcolására alkalmas állatoknak, állati nyersterményeknek és tárgyaknak behozatalát és átvitelét az illető ország egész területéről vagy annak bizonyos részeiből korlátozhatja vagy betilthatja.

Ilyen tilalmak ideiglenes életbelépésére ugyanez a miniszter a határszéli vidéket hatóságaikat is felhatalmazhatja.

3. § Az országba behozatalra vagy az azon átvitelre, valamint az országból kivitelre kerülő állatoknak, állati nyersterményeknek és állatbetegségek elhurcolására alkalmas tárgyaknak állategészségügyrendőri kezelése tekintetében - a 2. §-ban megállapított rendelkezéseken felül - az illető állammal fennálló nemzetközi megállapodásokban foglalt határozmányok az irányadók.

Olyan állatok, állati nyerstermények és állatbetegségek elhurcolására alkalmas tárgyak, amelyek állategészségügyrendőri kezelésére a fennálló nemzetközi megállapodás nem terjed ki, vagy amelyek állategészségügyrendőri kezelésére az illető állammal megállapodás nincsen, csak a földmívelésügyi miniszter előzetes engedélyével és az abban megállapított állategészségügyrendőri feltételek mellett hozhatók az országba és vihetők azon át. A földmívelésügyi miniszter ilyen esetekre vonatkozólag a behozatalra, átvitelre és kivitelre kerülő állatok, állati nyerstermények és állatbetegségek elhurcolására alkalmas tárgyak állategészségügyrendőri kezelését rendelettel általánosságban is szabályozhatja.

4. § A behozatalra, átvitelre és kivitelre vonatkozó állategészségügyrendőri szabályok, valamint a behozatali és átviteli korlátozások és tilalmak betartásának biztosítása érdekében a földmívelésügyi miniszter a határmentén belépő- vagy megfigyelőállomásokat létesíthet, továbbá a körülményekhez mérten elrendelheti a határ állandó állategészségügyrendőri őrizetét, amihez a pénzügyőrség, a csendőrség, a vámőrség, valamint a határszélen működő államrendőrség és szükség esetén - az ebben a tekintetben irányadó szabályok szerint - a katonaság közreműködését is igénybe veheti. Ezenkívül a határszéli vidéken elrendelheti e vidékek állatállományának számbavételét, valamint az állatállományban bekövetkezett mindennemű változások bejelentését, nyilvántartását és az állatok megjelölését.

Az állatoknak az 1. bekezdés alapján elrendelt nyilvántartása és megjelölése az illető érdekelt községek és városok feladata.

Azokban az érdekelt községekben és városokban azonban, ahol állategészségügyi érdekekből elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik, a földmívelésügyi miniszter e tennivalókat állami közegekkel végezheti.

Az állatok nyilvántartásával és megjelölésével járó tennivalók végzésére alkalmazandó közegek képesítését és alkalmazásuk módját a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

III. Fejezet

Fertőző állatbetegségek fellépésének megelőzésére vonatkozó rendelkezések

Marhalevél

5. § Lovat, szamarat, öszvért, szarvasmarhát, bivalyt, juhot, kecskét és sertést tulajdonosa marhalevéllel köteles ellátni:

1. ha az állatra vonatkozó tulajdonjogot másra átruházza;

2. ha az állatot állatvásárra, állatkiállításra vagy állatdíjazásra hajtja vagy szállítja;

3. ha az állatot vasúton vagy hajón szállítja;

4. ha az állatot más község vagy város területére hajtja, vagy oda a 3. pontban említetteken kívül más járművön szállítja, kivéve, ha az elhajtás csupán legeltetés, itatás, úsztatás, teleltetés, időleges gazdasági munkák elvégzése, valamint jármű elé fogva fuvarozás céljából, úgyszintén állatorvosi vizsgálatra, lóosztályozásra és lóbehívásra történik;

5. ha az állatot közfogyasztás vagy magánfogyasztás céljából levágja, utóbbi esetben azonban csak akkor, ha a vágásnak az e részben fennálló szabályok szerint húsvizsgáló jelenlétében vagy közvágóhídon (közvágóhelyen) kell történnie.

A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve, a marhalevélkötelezettséget más esetekre is kiterjesztheti vagy e kötelezettség alól mentességet állapíthat meg.

6. § A marhalevelek alakját, érvényességének idejét és kezelésének módját nemkülönben azt, hogy a külföldön kiállított marhalevelek a belföldön milyen feltételek mellett használhatók, a pénzügyminiszterrel egyetértve a földmívelésügyi miniszter rendelettel szabályozza.

Ugyanez a rendelet jelöli ki a marhalevelek kiállítására és kezelésére hivatott hatósági közegeket. A földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve szükség esetén a kezelést állami közegekre is bízhatja.

7. § A marhalevelek kezeléséért és az érdekelt állattulajdonosok díjakat kötelesek fizetni.

E díjakat a földmívelésügyi miniszter állapítja meg és azok abban az esetben, ha a marhalevelek kezelését a község (város) által alkalmazott közeg végzi, az illető községet (várost), ellenkező esetben pedig az államkincstárt illetik.

Állatvásárok, állatkiállítások, állatdíjazások

8. § Állatvásárt vagy állatkiállítást csak megfelelően berendezett téren és csak kellő állategészségügyi ellenőrzés mellett szabad tartani.

Az állategészségügyi ellenőrzés állatdíjazásokon is kötelező, a földmívelésügyi miniszter azonban erre nézve kivételeket állapíthat meg.

Az állatvásárok, valamint az állatkiállítások céljára szolgáló területek kiválasztásánál és berendezésénél szem előtt tartandó követelményeket, nemkülönben azt, hogy az ilyen célra szolgált területeken mennyiben szabad más célokra is használni, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

9. § Községi és városi állatvásárterek létesítésére, nagyobbítására vagy célszerűbb berendezésére, amennyiben alkalmas területtel a község vagy város nem rendelkezik, vagy azt magánügylettel semmi módon meg nem szerezheti, kisajátításnak van helye.

10. § Állatvásárterekről, valamint állatkiállítások céljára szolgáló területekről és ezek berendezéséről, nemkülönben az állatvásárokon, állatkiállításokon és állatdíjazásokon foganatosítandó állategészségügyi ellenőrzés céljára az illetékes városi, községi vagy körállatorvosokon kívül esetleg még szükséges más állatorvosok és államrendőrségi közegek alkalmazásáról és díjazásáról a vásártartásra jogosultak, illetőleg a kiállítások vagy a díjazások rendezői kötelesek gondoskodni.

11. § Az állatvásárok rendtartását általános érvényű elvi szempontból a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.

E rendtartásnak a helyi viszonyokhoz képest szükséges kiegészítése iránt a törvényhatóságok és a rendezett tanácsú városok egy év alatt szabályrendeletet kötelesek alkotni.

Nagyobb jelentőségű állatvásárok rendtartását a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve egészben is megállapíthatja és ilyen vásárokon az állategészségügyi ellenőrzést és felügyeletet állatorvosi hivatalokkal láttathatja el.

Állatszállítás vasúton vagy hajón

12. § Lovaknak, szamaraknak, öszvéreknek, szarvasmarháknak, bivalyoknak, juhoknak, kecskéknek és sertéseknek vasúton vagy hajón való szállításánál a következő szabályokat kell alkalmazni:

1. az állatokat csak a kirendelt állatorvos vizsgálata után szabad berakni;

2. más országból érkező állatot belföldi állattal ugyanabban a vasúti kocsiban vagy hajórekeszben szállítani tilos;

3. más országból érkező állatot csak a kirendelt állatorvos vizsgálata mellett szabad kirakni.

Azt, hogy a fent felsorolt szabályoktól kivételesen mennyiben lehet eltérni, továbbá, hogy ezeket a szabályokat a jelen §-ban fel nem sorolt más állatfajok szállításánál mennyiben kell alkalmazni s végül, hogy a belföldi származású állatokat mely esetekben kell állatorvosi vizsgálat mellett kirakni, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

13. § Az állatok be- és kirakása rendszerint az e célra kijelölt és berendezett marharakodó állomásokon történik.

Az állatok be- és kirakása azonban a vasúti és hajózási vállalat beleegyezésével kivételesen marharakodó állomásul ki nem jelölt állomásokon is történhetik, ha a feladó, illetve átvevő a szükséges rakodási eszközöket rendelkezésre állítja.

Azt, hogy a vasúti és hajózási vállalatok mely állomásokat kötelesek marharakodó állomásokul berendezni, továbbá, hogy a marharakodó állomásokat milyen berendezésekkel kell felszerelni, végül, hogy a marharakodó állomásokul ki nem jelölt állomásokon való rakodásokhoz milyen eszközöket kell használni, az illető vasúti és hajózási vállalat meghallgatása után a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.

14. § A be- vagy kirakásra kerülő állatok vizsgálatára szükséges állatorvosokat a földmívelésügyi miniszter rendeli ki.

Ezeknek az állatorvosoknak a be- és kirakás körüli teljesítendő szolgálatát a földmívelésügyi miniszter szabályozza.

15. § Vasúton vagy hajón való szállítás alkalmával végzett állatorvosi vizsgálatokért a szállítófelek az államkincstár, valamint a vizsgáló és ellenőrző közegek részére mérsékelt díjakat kötelesek fizetni.

E díjakat a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. Ugyancsak a földmívelésügyi miniszter állapítja meg e díjak beszedését és kezelését is, még pedig az államkincstárt illető díjak tekintetében a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszterrel, a vizsgáló és ellenőrző közegeket illető díjak tekintetében pedig a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve.

Állatszállítás egyéb járművökön és lábonhajtás

16. § Más országból érkező lovat, szamarat, öszvért, szarvasmarhát, bivalyt, juhot, kecskét és sertést nem vasúton és hajón, hanem egyéb járművökön belföldi állattal együtt szállítani vagy lábon egy csapatba hajtani tilos.

Azt, hogy e rendelkezéstől mennyiben lehet eltérni, valamint azt, hogy mennyiben kell ezt a rendelkezést a jelen §-ban fel nem sorolt más állatfajoknak nem vasúton vagy hajón, hanem egyéb járműveken való szállításnál vagy lábonhajtásnál alkalmazni, végül azt, hogy mennyiben kell az állatoknak nem vasúton vagy hajón, hanem egyéb járműveken való szállításnál a 12. és 15. §-ban meghatározott egyéb rendelkezéseket is alkalmazni, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

17. § Állatoknak nem vasúton vagy hajón, hanem egyéb járműveken való szállítását vagy lábonhajtását csendőrök, pénzügyőrök, községi előljárók, illetőleg rendőrségi közegek ellenőrzik.

Fertőtlenítés állatok és állati nyerstermények szállítása esetében

18. § A 12. §-ban felsorolt állatok szállítására használt vasúti kocsikat, hajókat és hajórekeszeket a hozzájuk tartozó felszerelési tárgyakkal együtt minden szállítás után tisztítani és fertőtleníteni, az állatok be- és kirakásánál használt rakodóhidakat, pontonokat és rakodóhelyeket (karámokat) pedig minden rakodás után tisztítani és ezenkívül fertőző betegségben szenvedő vagy ilyen betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatok szállítása után még fertőtleníteni is kell.

A szállításra használt vasúti kocsik, hajók, hajórekeszek és a hozzájuk tartozó felszerelési tárgyak fertőtlenítéséről az a vasúti és hajózási vállalat köteles gondoskodni, melynek vonalán az állatok kirakása történt.

Ha a kirakás az ország határain kívül történt és ott az állatok szállítására használt vasúti kocsit, hajót vagy hajórekeszt egyáltalában nem, vagy nem kellő módon fertőtlenítették, a fertőtlenítést az a vasúti és hajózási vállalat köteles végrehajtani, melynek vonalát a kocsi, illetőleg hajóállomását a hajó visszaérkezésekor legelőször érinti.

Azt, hogy a más országban fertőtlenített kocsi, hajó vagy hajórekesz visszaérkezésekor az újabb fertőtlenítést mennyiben lehet megelőzni, a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve határozza meg.

A be- vagy kirakásnál használt eszközök és rakodóhelyek tisztításáról, illetőleg fertőtlenítéséről marharakodó állomásul kijelölt állomáson az illető vasúti vagy hajózási vállalat, marharakodó állomásul ki nem jelölt állomáson pedig a szállító fél köteles gondoskodni.

19. § A vasúti és hajózási vállalatok az általuk végzett fertőtlenítésért szállító feleiktől díjakat szedhetnek. E díjakat a kereskedelmügyi miniszter a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.

20. § A 16. §-ban felsorolt állatoknak nem vasúton vagy hajón, hanem egyéb járműveken történő üzletszerű szállítása esetében az e célra használt járműveket, továbbá az ilyen szállításra vagy az ilyen szállításnál használt tartályokat és eszközöket, valamint a rakodóhelyeken is, használatuk után tisztítani és fertőtleníteni kell.

A tisztítás és fertőtlenítés végrehajtásáról a járművek, tartályok vagy eszközök birtokosai kötelesek gondoskodni.

Azt, hogy a jelen §-ban megállapított fertőtlenítést mennyiben lehet mellőzni, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

21. § A tisztítás és fertőtlenítés kötelezettségét a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve kiterjesztheti a 12., illetőleg a 16. §-ban fel nem sorolt állatfajok, nemkülönben az állati nyerstermények szállításának eseteire is.

A 18. és 20. §-ban megszabott, valamint a jelen § első bekezdése alapján elrendelhető tisztítás és fertőtlenítés módját a földmívelésügyi miniszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.

Húsvizsgálat. Vágóhidak

22. § Közfogyasztásra szánt szarvasmarhát, bivalyt, lovat, szamarat, öszvért, juhot, kecskét és sertést, továbbá magánfogyasztásra szánt szarvasmarhát, bivalyt, lovat, szamarat, öszvért a levágás előtt élő állapotban és a levágás után egészségi szempontból meg kell vizsgálni.

Hasonlóan meg kell vizsgálni azokat az 1. bekezdésben említett állatoktól eltérő fajú közfogyasztásra szánt állatokat is, melyek a 28. § 4. bekezdése alapján a közvágóhídi vagy közvágóhelyi kényszer alá utaltattak.

A földmívelésügyi miniszter a húsvizsgálat a jelen §-ban meghatározott eseteken kívül más esetekre is kötelezővé teheti, amennyiben üzletszerű vágásokról van szó.

A belföldi fogyasztásra szánt állatok vizsgálata a községek (városok) feladata.

A hatóság közérdekből a külföldi fogyasztásra szánt állatok vizsgálatát is a községek (városok) kötelezettségévé teheti.

Azokban az esetekben, melyekben a vizsgálat a község (város) feladata, annak költségei a községet (várost), egyéb esetekben pedig a feleket terhelik.

A vizsgálatot állatorvosok, ezek hiányában orvosok vagy erre a célra kiképzett húsvizsgálók végzik.

23. § A városok kötelesek közvágóhidat létesíteni és fenntartani.

A községek abban az esetben kötelesek közvágóhidat létesíteni és fenntartani ha a helyi közfogyasztás céljából levágott szarvasmarhák, bivalyok, juhok és kecskék után a jelen törvény 29. §-a értelmében szedhető vágóhídi díjakból várható jövedelem a közvágóhíd létesítésére fordítandó összeg törlesztéses fedezésére, valamint a közvágóhíd fenntartására és üzemben tartására elégségesnek mutatkozik.

A városok közvágóhídját szarvasmarhák, bivalyok, juhok, kecskék és sertések vágására kell berendezni.

A községek közvágóhídját csak abban az esetben kell a szarvasmarhák, bivajok és kecskék vágásán felül még sertések vágására is berendezni, ha a jelen § 2. bekezdésében megjelölt jövedelem a helyi közfogyasztás céljából levágott sertések után ugyancsak a 2. bekezdésben jelzett alapon szedhető vágóhídi díjakból befolyó jövedelemmel együtt erre fedezetet nyujt.

Ha községekben a közvágóhíd létesítésének feltételei nincsenek meg, de a 2. bekezdésben megjelölt jövedelem közvágóhely létesítésére és fenntartására elégséges, a községek közvágóhelyekről tartoznak gondoskodni.

A közvágóhelyet szarvasmarhák, bivalyok, juhok és kecskék vágására kell berendezni.

Azt, hogy a jelen § 2., 4. és 5. bekezdésében foglalt rendelkezések alapján mely község köteles közvágóhídat vagy közvágóhelyet létesíteni és fenntartani, valamint azt, hogy mely község köteles közvágóhídját sertések vágására is berendezni, a közigazgatási bizottság meghallgatásával vagy javaslatára a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.

Egymáshoz közel fekvő községek közös közvágóhíd vagy közvágóhely létesítése és használata céljából egymással szövetkezhetnek.

A földmívelésügyi miniszter kivételesen megengedheti, hogy a városoknak a közvágóhídtól távol fekvő népes külterületein a községekre vonatkozó szabályok nyerjenek alkalmazást.

Mind a városok, mind a községek kötelesek közvágóhídjukat, illetőleg közvágóhelyüket a jelen §-ban megjelölt állatokon felül - lovak, szamarak és öszvérek kivételével - közfogyasztásra szánt más állatok vágására is berendezni akkor, ha az illető állatok közvágóhídi vagy közvágóhelyi kényszer alá utaltattak (28. § 4. bekezdés).

24. § A városok és községek - tekintet nélkül arra, hogy közvágóhíddal vagy közvágóhellyel rendelkeznek-e vagy sem - kötelesek lóközvágóhidat létesíteni és fenntartani, ha a helyi közfogyasztás cáljából levágott lovak, szamarak és öszvérek után a jelen törvény 29. §-a értelmében szedhető vágóhídi díjakból várható jövedelem a vágóhíd létesítésére fordítandó összeg törlesztéses fedezésére, valamint a vágóhíd fenntartására és üzemben tartására elégségesnek mutatkozik.

Ha a lóközvágóhíd létesítésének feltételei nincsenek meg, de az 1. bekezdésben megjelölt jövedelem lóközvágóhely létesítésére és fenntartására elégséges, a városok és községek lóközvágóhelyről kötelesek gondoskodni.

Azt, hogy a jelen §-ban foglalt rendelkezések alapján mely község vagy város köteles lóközvágóhidat vagy lóközvágóhelyet létesíteni és fenntartani, a közigazgatási bizottság meghallgatásával vagy javaslatára a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.

Egymáshoz közel fekvő városok és községek közös lóközvágóhíd vagy lóközvágóhely létesítése és használata céljából egymással szövetkezhetnek.

25. § Közvágóhidak és közvágóhelyek (lóközvágóhidak és lóközvágóhelyek) létesítésére, megnagyobbítására vagy célszerűbb berendezésére az 1881:XLI. és 1913:XXIX. tc. értelmében kisajátításnak van helye.

26. § Már fennálló közvágóhidak vagy közvágóhelyek (lóközvágóhidak és lóközvágóhelyek) csak a földmívelésügyi miniszternek a belügyminiszterrel egyetértve adott engedélye alapján szabad megszüntetni.

27. § Azokban a városokban és községekben, amelyekben valamely állatfaj vágására alkalmas közvágóhíd vagy közvágóhely nincs és felállítása a 23. és 24. §-ok értelmében nem is kötelező, az illető állatfaj vágására alkalmas magánvágóhely létesítéséről és fenntartásáról a helyi közfogyasztásra húst termelői felek maguk kötelesek gondoskodni.

A nem helyi közfogyasztásra húst termelő felek az 1. bekezdésében meghatározott városokon és községeken felül még azokban a városokban és községekben is maguk kötelesek alkalmas magánvágóhely, illetőleg az üzem megfelelő mérve esetében magánvágóhíd létesítéséről és fenntartásáról gondoskodni, amelyekben közvágóhíd vagy közvágóhely van ugyan, de az a nem helyi közfogyasztásra szánt hús termelésére méreténél fogva alkalmatlan és azt ily célra a község vagy város alkalmassá tenni nem hajlandó.

Magánvágóhidat vagy magánvágóhelyet többen együtt is létesíhetnek. Ha azonban a nem helyi közfogyasztásra szánt hús termelésével többen külön-külön létesített magánvágóhelyeken foglalkoznak és e miatt a húsvizsgálat megbízhatóan nem teljesíthető, a hatóság a hústermelőfeleket arra kötelezheti, hogy együttesen egy, vagy csoportonként több közös magánvágóhelyet, illetőleg ha az üzemek együttesen megfelelő terjedelműek, közös magánvágóhidat létesítenek. Ennek elrendelése esetében a felesleges magánvágóhelyeket minden kártalanítási igény nélkül meg kell szüntetni.

28. § Ahol közvágóhíd vagy közvágóhely van, szarvasmarhát, bivalyt, juhot és kecskét helyi közfogyasztás, szarvasmarhát és bivalyt pedig helyi magánfogyasztás céljából is csak a közvágóhídon vagy közvágóhelyen szabad levágni.

Ahol a közvágóhíd sertések vágására is be van rendezve, a helyi közfogyasztásra szánt sertéseket is csak a közvágóhídon szabad levágni.

Ahol lóközvágóhíd vagy lóközvágóhely van, lovat, szamarat és öszvért mind a helyi közfogyasztás, mind a helyi magánfogyasztás céljából csak a lóközvágóhídon vagy lóközvágóhelyen szabad levágni.

A földmívelésügyi miniszter a közvágóhídi és közvágóhelyi kényszert közfogyasztásra szánt egyéb állatokra is kiterjesztheti, a közvágóhídi és közvágóhelyi kényszer alól pedig kivételeket állapíthat meg.

29. § A községek (városok) a közvágóhíd vagy közvágóhely (lóközvágóhíd vagy lóközvágóhely) használatáért, valamint a húsvizsgálatért díjakat szedhetnek.

A községek (városok) részéről a közvágóhíd vagy közvágóhely (lóközvágóhíd vagy lóközvágóhely) használatáért szedhető díjak évi összege a vágóhíd vagy vágóhely létesítésére fordított összeg kamatainak és tőketörlesztési részleteinek, valamint a híd vagy vágóhely üzemi költségeinek fedezésére évenként szükséges összeget, a húsvizsgálatért szedhető díjak évi összege pedig a húsvizsgálat ellátásával járó kiadások évi összegét lényegesen nem haladhatja meg.

A községek (városok) részéről a közvágóhíd vagy közvágóhely (lóközvágóhíd vagy lóközvágóhely) használatáért, valamint a hús vizsgálatáért szedhető díjat legmagasabb mértékét a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.

30. § A vágóhidak és vágóhelyek helyének kijelölése, a vágóhídak és vágóhelyek berendezése és használata, az állatorvosi minősítéssel nem bíró húsvizsgálók képesítése, a fogyasztásra szánt állatok levágásánál közvetendő eljárás, ezeknek az állatoknak és húsuknak vizsgálata és a fogyasztásra alkalmatlan testrészekkel, valamint a fogyasztásra alkalmas vagy alkalmatlan hússal való elbánás iránt a földmívelésügyi miniszter a népjóléti és a munkaügyi miniszterrel egyetértve intézkedik.

Ugyancsak a földmívelésügyi miniszter intézkedik a húsvizsgálók alkalmazásának módja, nemkülönben a hús ipari feldolgozása, árusítása és szállítása iránt is, és pedig az előbbi iránt a belügyminiszterrel, az utóbbiak iránt pedig a kereskedelemügyi és a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve.

A húsvizsgálat helyi vonatkozású kérdéseit a községek (városok) szabályrendeletben kötelesek szabályozni.

A vágóhidak és vágóhelyek forgalmát a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

Dögterek, gyepmesteri telepek, állati hullafeldolgozó és állati hullaégető készülékek

31. § Azokat az állati hullákat vagy állati hullarészeket, amelyeknek természetes állapotban való használását, értékesítését vagy forgalombahozatalát megengedni nem lehet, ártalmatlanná kell tenni.

Az állati hullák és állati hullarészek felhasználásának, értékesítésének és forgalombahozatalának feltételeit és eseteit a jelen törvény korlátai között a földmívelésügyi miniszter állapítja meg, az értékesítésre és forgalombahozatalra nézve a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg.

Ugyancsak a földmívelésügyi miniszter állapítja meg az állati hullák és állati hullarészek ártalmatlanná tételének módjait és a feldolgozás útján foganatosított ártalmatlanná tétel eseteiben nyert termékek felhasználásának, értékesítésének és forgalombahozatalának feltételeit is, az értékesítésre és forgalombahozatalra nézve a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg.

Az ártalmatlanná tétel költségeire vonatkozólag az V. fejezet B) részében foglalt szabályok az irányadók.

32. § A községek és városok megfelelő nagyságú dögtérről, a törvényhatósági joggal felruházott városok pedig ezenfelül még gyepmesteri telep létesítéséről és üzemben tartásáról is kötelesek gondoskodni.

A nagyobb állatállománnyal bíró községeket és rendezett tanácsú városokat a közigazgatási bizottság meghallgatásával vagy javaslatára a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve kötelezheti a gyepmesteri telep létesítésére és üzemben tartására.

Összeépített vagy szomszédos községek és rendezett tanácsú városok egymással közös gyepmesteri telepet létesíthetnek, de erre az előbbi bekezdésben említett eljárás szem előtt tartásával a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszeterrel egyetértve ezeket a községeket és városokat kötelezheti is.

A nagykülterületű községek és városok a dögtértől, illetőleg gyepmesteri teleptől távoleső, többek által birtokolt, különálló részeiken külön dögtereket létesíthetnek. Erre a törvényhatósági joggal felruházott városokat a közigazgatási bizottság meghallgatásával vagy javaslatára a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve, a rendezett tanácsú városokat és községeket pedig a közigazgatási bizottság kötelezheti is. A közigazgatási bizottság határozata ellen a földmívelésügyi miniszterhez van fellebbezésnek helye, aki a belügyminiszterrel egyetértve határoz.

A községek vagy városok dögterétől, illetőleg gyepmesteri telepétől távol fekvő különálló gazdaságok, üzemek vagy legelők birtokosai külön dögtereket hatósági engedély mellett maguk is létesíthetnek, szükség esetében pedig őket ilyenek létesítésére a hatóság kötelezheti is.

33. § Azok a községek és városok, melyekben az állati hullák és a fogyasztásra alkalmatlan állati testrészek feldolgozásából és értékesítéséből jövedelem állati hullafeldolgozó készülék létesítésére és üzemben tartására kellő fedezetet nyujt, vagy amelyeknek vagyoni helyzete megengedi, jogosultak a földmívelésügyi miniszter részéről megállapított feltételek mellett állati hullafeldolgozó készüléket fellállítani és üzemben tartani.

Erre ezeket a községeket és városokat a közigazgatási bizottság javaslatára a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve kötelezheti is.

Összeépített vagy szomszédos községek és városok egymással közös hullafeldolgozó készüléket állítanak fel, de erre az előbbi bekezdésben említett eljárás szem előtt tartásával a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve ezeket a községeket és városokat kötelezheti is.

Magánosok községi állati hullafeldolgozó telepeinek hiányában állati hulladékfeldolgozó készüléket csakis a földmívelésügyi miniszter engedélyével és általa meghatározott feltételek mellett létesíthetnek és tarthatnak üzemben.

34. § Azt, hogy mely község vagy város, továbbá melyik birtokos jogosult állati hullaégető készülékről és annak üzemben tartásáról gondoskodni, valamint azt, hogy olyan községekben és városokban, melyekben állati hulladékfeldolgozó vagy állati hulladékégető készülék van, mennyiben lehet a dögtér létesítését mellőzni, a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

35. § A dögterek, gyepmesteri telepek, állati hulladékfeldolgozó és állati hullaégető készülékek helyének kiválasztásánál és berendezésénél szem előtt tartandó követelményeket, továbbá a dögterek, gyepmesteri telepek, állati hulladékfeldolgozó és állati hullaégető készülékek üzemének szabályait, valamint a gyepmesterek alkalmazásának módját és szolgálatát a földmívelésügyi miniszter a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg.

A dögterek, gyepmesteri telepek, állati hulladékfeldolgozó és állati hullaégető készülékek üzemének, valamint a gyepmesteri szolgálatnak helyi vonatkozású kérdéseit, nemkülönben a községek és városok által az állati hullák és állati hullarészek ártalmatlanná tételéért és a gyepmesteri szolgálat körébe utalt egyéb ténykedésekért az állat tulajdonosától szedhető díjakat a községek és városok kötelesek szabályrendeltben szabályozni.

36. § A községi és városi dögterek, gyepmesteri telepek, állati hullafeldolgozó és állati hullaégető készülékek létesítésére, nagyobbítására vagy célszerűbb berendezésére közérdekből kisajátításnak van helye, állati hulladékfeldolgozó és állati hullaégető készülékek esetében csak akkor, ha azok közüzemekként kezeltetnek.

Ebtartás

37. § Az ebek után adót kell fizetni.

Adómentesen csupán a szopós ebek tarthatók.

Az ebadó mértékét, amely házőrző és pásztorkutyák után ebenként 1 pengőnél alacsonyabb és 2 pengőnél magasabb, egyéb kutyák után pedig 5 pengőnél alacsonyabb nem lehet, a törvényhatóságok szabályrendeletben állapítják meg.

Ugyanezen szabályrendeletben kell megállapítani az ebadó kivetésének és beszedésének módját, valamint a jelen § korlátai között azt is, hogy az ebadóból befolyó jövedelem milyen célra fordítassék.

Az ebadóból befolyó jövedelem a törvényhatóságot illeti, de azt csak állategészségügyi és állattenyésztési dologi kiadásokra szabad fordítani.

Átmenetileg 1938. december 31-ig az ebadójövedelem felerésze közegészségügyi célokra is felhasználható.

Feljogosíttatnak azonban a vármegyei törvényhatóságok, hogy a vármegyei ebadóalapból, a földmívelésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával, a Nemzeti Bank mindenkori kamatlábának megfelelő kamatfizetés ellenében kölcsönt vehessenek fel.

Az évente befolyó ebédadó összegéről, valamint annak felhasználásáról a törvényhatóságok a számadási évet követő év első felében a földmívelésügyi miniszterhez részletes jelentést tenni kötelesek.

Az ebtartás egyéb szabályait a földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve állapítja meg.

Az ebadó alól elvont, valamint az ebtartás egyéb szabályai ellenére tartott ebek a hatóság elkobozhatja és belátása szerint értékesítheti, esetleg leöletheti.

38. § Az 1896:XXVI. tc. 40. §-a azzal a kiegészítéssel módosul, hogy a közigazgatási hatóságnak (közigazgatási bizottság adóügyi bizottságának) azon határozata ellen, mellyel az ebadónak községben (rendezett tanácsú városokban) megállapított kivetése tárgyában beadott fellebbezéseket elintézi, a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.

Egyéb megelőző rendszabályok

39. § Az 5-38. §-okban foglalt megelőző rendszabályokon kívül még különösen a következő megelőző rendszabályok rendelhetők el:

1. a jelen törvény értelmében marhalevélkötelezettség alá nem tartozó állatoknak, valamint az állati nyersterményeknek származási és egészségi bizonyítvánnyal való ellátása;

2. az állatkereskedők, állatok hízlalásával iparszerűen foglalkozó vállaltok és egyének, továbbá a mészárosok és hentesek birtokában lévő állatok elkülönítésének, bejelentésének és nyilvántartásának kötelezővé tétele, valamint az ilyen állatok legeltetésre (makkoltatásra) bocsátásának korlátozása, úgyszintén a tejtermeléssel üzletszerűen foglalkozó vállaltok és egyének birtokában lévő állatok bejelentésének és nyilvántartásának kötelezővé tétele:

3. az állatokkal való házalás ideiglenes tilalmazása;

4. az állatok hivatalból való időszakonkénti állatorvosi vizsgálata;

5. tilalmazása annak, hogy állatok a nagyobb értékű hízlalótelepekre, továbbá az országos vagy nemzetközi forgalom szempontjából vagy az állatok nagy értékénél fogva fontosabb állatdíjazásokra, végül állategészségügyi szempontból aggályos területekről vasúton vagy hajón kívül más közlekedési eszközökön szállíttassanak vagy lábon hajtassanak és hogy vágóállatorvosokról állatok más célból, mint levágásra vagy más vágóállatvásáron történő értékesítésre elszállíttassanak vagy elhajtassanak;

6. tenyészménekkel vagy tenyészbikákkal fedeztetés, illetőleg hágatás céljából való vándorlás tilalmazása, tenyészménekre nézve fedeztetési vezetése;

7. bánya- és hajózási üzemeknél használt igás állatoknak, valamint egyéb ipari üzemeknél használt vándor-igás állatoknak és vándorcigányok állatainak felügyelet alá helyezése és ugyanezen állatok etetésének, itatásának és legeltetésének szabályozása;

8. védőoltás alkalmazásának elrendelése olyan községek és városok területén, ahol a betegség időszakonként nagyobb elterjedésben szokott fellépni; az ekként elrendelt védőoltás következtében esetleg elhullott állatokért állami kártalanítás jár; a kártalanítás és a védőoltás költségeinek viselésére az V. fejezet A) és B) pontjában megállapított szabályok irányadók;

9. állatkereskedésre vagy állatok iparszerű hízlalására szolgáló telepek, továbbá vendéglői istállók (szállások, aklok) és általában állatok állandó vagy átmeneti tartózkodásra, etetésére, itatására vagy pihentetésére szolgáló nyilvános helyek berendezésének és üzemének szabályozása;

ezenfelül az állategészségügyi szolgálatnak a földmívelésügyi miniszter által megállapított rendtartás szerint történő ellátása céljából állategészségügyi hivatalok létesítése olyan hízlalótelepeken, amelyeknek a nemzetközi forgalom szempontjából jelentőségük van;

10. a tejgyűjtő telepeken nyert és előzetesen kellőképpen fel nem hevített soványtej és egyéb tejmaradékok használatának, értékesítésének és forgalombahozatalának tilalmazása;

11. nyilvános állatkórházak, állatorvosi rendelők, valamint állatorvosi vizsgálók végzésére szolgáló nyilvános laboratóriumok létesítésének és üzembentartásának szabályozása;

12. fertőző állatbetegségek okozóival tudományos munkálatok végzése közben következő rendszabályok megállapítása és az ilyen korokozók forgalombahozatalának és megőrzésének szabályozása;

13. az állatorvoslásban használt bakteriológiai természetű oltó- és diagnosztikai szerek, állatok irtására használt bakterológiai természetű szerek, állatbetegségek ellen óvó- vagy gyógyítási célokra szolgáló titkos összetételű gyógyszerkészítmények, gyógyszerkülönlegességek, valamint állatokra nézve kedvező élettani hatás kifejtésére szolgáló készítmények előállításának, gyakorlati kipróbálásának és forgalombahozatalának szabályozása és legmagasabb árának megállapítása, különös figyelemmel arra, hogy:

a) az említett szerek és készítmények előállítása és forgalombahozatala engedélyhez van kötve, amely engedély, ha utólag beigazolást nyer, hogy az illető szer vagy készítmény eredeti rendeltetésének egyáltalában nem vagy viszonylag nem eléggé felel meg, vagy ha az engedélyes az illető szer vagy készítmény előállítását és forgalombahozatalát rendeletben megállapított ideig szünetelteti, avagy ha azt fontos állategészségügyi érdek szükségessé teszi, kártalanítás nélkül bármikor visszaadható;

b) az említett szereknek és készítményeknek a szabványtól eltérése vagy kártokozásra alkalmas szennyezettsége esetében az engedélyessel szemben kettőezer pengőig terjedhető rendbíróság szabható ki, vagy az illető szerek és készítmények előállítására és forgalombahozatalára kiadott engedély, a netán folyamatban tett büntető eljárásra tekintet és kártalanítás nélkül, bizonyos időre vagy végleg megvonható és az ellenőrző vizsgálat kedvezőtlen engedélye, a rendbírságolás, valamint az előállításra és forgalombahozatalra vonatkozó engedély megvonása egy vagy több belföldi lapban közzétehető;

c) a jelen pontban foglalt, valamint a jelen pont alapján kiadott rendelkezések joghatálya kiterjed azokra az itt említett szerekre és készítményekre is, amelyeket a jelen törvény életbelépte előtt állítottak elő és hoztak forgalomba, illetőleg azokra is, akik az itt említett szereket és készítményeket a jelen törvény életbelépte előtt állították elő és hozták forgalomba;

d) élő csirákat tartalmazó oltószerekkel csak állatorvosok olthatnak;

14. herélők és miskárolók képviseletének és gyakorlatának szabályozása.

A fent felsorolt rendszabályok iránt (beleértve e rendszabályok okozta költségek viselésének kérdését is) a földmívelésügyi miniszter intézkedik, és pedig a 3. és 9. pontban említett rendszabályok iránt a kereskedelemügyi miniszterrel, a 13. a) pontban említett rendszabályok iránt a népjóléti és munkaügyi miniszterrel, míg a 12. pontban említett rendszabályok iránt a népjóléti munkaügyi és a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve.

A 8. pontban említett védőoltások csakis az oltás következtében esetleg elhullott állatok után fizetendő kártalanításra költségvetésileg engedélyezett hitel keretein belül rendelhetők el. A költségvetésileg engedélyezett hitel mértékét meghaladó kártalanítással járható védőoltásokat csak a minisztertanács előzetes hozzájárulásával lehet elrendelni.

IV. Fejezet

Fertőző állatbetegségek elfojtására vonatkozó rendelkezések

A) Általános elfojtó rendszabályok

40. § A hasznos háziállatok (ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, sertés, baromfi, kutya, macska) birtokosai és mindazok, akik az állatbirtokosok képviseletében ilyen állatok felügyeletével, gondozásával vagy őrzésével vannak megbízva, kötelesek a helyi állatbetegségügyi hatóságnak azonnal bejelenteni a birtokukban lévő, illetőleg a felügyeletük, gondozásuk vagy őrzésük alatt álló állatoknak a bejelentés kötelezettsége alá tartozó s tüneteikben a földmívelésügyi miniszter által rendeletileg ismertetendő fertőző állatbetegségekben történt megbetegedését vagy ilyen betegségekre gyanús állapotát és bármely betegség okozta elhullását vagy bármely betegség okából történt leölését, valamint ezek körülményeit. Ugyanők kötelesek továbbá az illető állatot vagy állati hullát a hatósági intézkedésig egyidejűleg akként elkülöníteni, hogy ezáltal a betegség elhurcolása megakadályoztassék.

Azonnali bejelenésre az állatorvosok, húsvizsgálók, gyepmesterek, herélők, miskárolók és mindazok, akik állatok vágásával iparszerűleg foglalkoznak (mészárosok, hentesek, juhvágók, baromfivágók stb.) szintén kötelesek, ha hivatásuk gyakorlása közben hasznos háziállatoknak az 1. bekezdésben körülírt megbetegedéséről, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állapotáról vagy elhullásáról (leöléséről) a hatósági intézkedés megtörténte előtt tudomást szereztek.

A földmívelésügyi miniszter a bejelentésnek azonnal történő teljesítése alól kivételeket állapíthat meg.

Fertőző betegségre gyanús az állat akkor, ha rajta ilyen betegség kitörésére utaló tünetek jelentkeznek, fertőzésre gyanús pedig akkor, ha rajta fertőző betegségre utaló tünetek nem észlelhetők ugyan, de alapos a gyanú, hogy a fertőző anyagot felvehette.

Leölés alatt a jelen törvény szempontjából az állat életének valamely betegség megszüntetése (kiirtása) céljából bármely módon történő kioltását kell érteni.

41. § A helyi állategészségügyi hatóság az állatoknak a 40. § értelmében hozzá bejelentett vagy más úton tudomására jutott megbetegedését, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állapotát, elhullását (leölését), valamint ezek körülményeit az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóságnak és az illetékes m. kir. állatorvosnak haladéktalanul bejelenteni köteles, amennyiben pedig saját véleménye szerint is bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegség, annak gyanúja vagy fertőzés gyanúja forog fenn, az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság intézkedéséig egyidejűleg foganatosítani köteles mindazokat az elfojtó rendszabályokat, amelyeknek foganatosítása a jelen törvény alapján hatáskörbe tartozik.

42. § A betegség nemét az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság, illetőleg annak szakközege állapítja meg.

Ha bejelentés kötelezettsége alá tartozó valamely állatbetegség csak boncolás útján állapítható meg, de állati hulla nincsen, a hatóság a beteg vagy a betegségre gyanús állat leölését elrendelheti.

Ha azonban a helyszínen csak az illetékes m. kir. állatorvos vagy a kiküldött külön szakközeg (109. § 3. p.) van jelen, az állat leölését e szakközegek is elrendelhetik.

43. § Azok a fertőző állatbetegségek, amelyek bejelentés kötelezettsége alá tartoznak, a következők:

1. keleti marhavész,

2. lépfene,

3. sercegő üszög,

4. bivalyvész,

5. veszettség,

6. takonykór,

7. ragadós száj- és körömfájás,

8. szarvasmarhák ragadós tüdőlobja,

9. juhhimlő,

10. tenyészbénaság,

11. ivarszervi hólyagos kiütés,

12. rühösség,

13. sertéspestis (sertésvész),

14. sertésorbánc,

15. gümőkór,

16. baromfikolera és baromfipestis.

A földmívelséügyi miniszter a bejelentés kötelezettségét az 1. bekezdésben felsorolt fertőző állatbetegségeken kívül más fertőző állatbetegségekre is kiterjesztheti és viszont a bejelentés kötelezettsége alól egyes fertőző állatbetegségeket kivonhat.

44. § A bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegségek elfojtása céljából, azok tartama alatt és lehetőleg a gazdasági érdekek figyelembevételével - a jelen fejezet B) részében betegségnemenként megállapított elfojtó rendszabályokon felül - különösen a következő rendszabályok rendelhetők el:

1. zárlat, és pedig:

a) helyi zárlat, vagyis elrendelése annak, hogy valamely körülhatárolt helyen (téren) és pedig istállóban, udvarban, tanyán, majorba, pusztán, legelőn, erdőn, állatvásáron, állatkiállításon,

b) területi zárlat, vagyis elrendelése annak, hogy valamely fertőzött és vészmentes helyekből álló területen és pedig a község külső vagy belső részén, a község egész területén, több községből álló kerületben lévő azokat az állatokat és tárgyakat, amelyeket betegség elhurcolásra alkalmasak, ezen a helyen, illetőleg területen kell tartani oly módon, hogy a beteg, betegségre gyanús, fertőzésre gyanús, valamint a betegség elhurcolására alkalmas más állatok és tárgyak, területi zárlat esetén pedig ezeken kívül még a betegség iránt fogékony (egészséges) állatok is, a tartásukra kijelölt helyről, illetőleg területről rendszerint el nem távolíthatók és hogy viszont a betegség iránt fogékony állatok ugyanazon helyre vagy területre, illetőleg ugyanazon helyen vagy területen át rendszerint nem vihetők;

2. elkülönítése a beteg, betegségre gyanús és fertőzésre gyanús állatoknak egymás között és a betegség iránt fogékony állatállománnyal szemben is oly módon, hogy a bizonyos helyre utalt ily állatok erről a helyről a rendelkezés hatálya alatt rendszerint el nem távolíthatók;

3. forgalmi korlátozás oly értelemben, hogy a beteg, betegségre gyanús, fertőzésre gyanús, valamint a betegség iránt fogékony állatoknak, továbbá azok termékeinek, hulláinak és a velük érintkezésben volt tárgyaknak használata (felhasználása), értékesítése és forgalombahozatal (helycserélye) csak a betegség elhurcolását kizáró feltétel mellett szabad;

4. a személyforgalom korlátozása azokon a helyeken (udvarban, udvarrészen, istállóban, álláson, legelőterületen, állatkiállításon, vásártéren stb.), ahol beteg, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatok vannak, amennyiben az nem állatok ápolására és gondozására vagy halaszthatatlan munka végzésére irányul;

5. tilalmazása állatok közös legeltetésének, bizonyos legelőterületen használatának, kutak, itatók, úsztatók, myilvános utak, dűlők közös használatának, háziállatok szabadon futkosásának és kóborlásának;

6. őrzés, őrök vagy karhatalom kirendelésével az elfojtó rendszabályok megtartásának biztosítása végett;

7. nyomozása a betegség keletkezésének és széthurcolásának;

8. megfigyelése a betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatoknak;

9. hatósági nyilvántartása és ideiglenes megjelölése a beteg, betegségre gyanús és fertőzésre gyanús állatoknak;

10. diagnosztikai oltás vagy próba, továbbá keleti marhavész, lépfene, sertésorbánc, sercegő üszök, ragadós tüdőlob eseteiben védő- és gyógyító-oltás;

11. a betegség lefolyásának gyorsítása céljából állatoknak mesterséges befertőzése;

12. leölése beteg, betegségre gyanús, fertőzésre gyanús és a betegség iránt fogékony állatoknak - a jelen fejezet B) részében megállapított eseteken felül - olyan fertőző betegségek eseteiben, amelyek a jelen törvény hatálybalépése után utaltatnak a bejelentés kötelezettsége alá, mindazonáltal azzal a kivétellel, hogy ez a rendszabály nem terjed ki azokra az állatokra, melyek állami felügyelet alatt álló felsőiskolák oktatási céljaira szolgálnak, vagy állami felügyelet alatt álló fertőző betegségek megállapításának, illetőleg leküzdésének kísérleti céljaira használhatnak;

13. leölése azoknak az állatoknak, melyek zárlat, elkülönítés vagy forgalmi korlátozás alá vannak helyezve, illetőleg melyeknek szabadon futkosása és kóborlása a jelen § 5. pontja alapján tiltva van, de csak e rendszabályok súlyos megszegésének eseteiben;

14. ártalmatlanná tétele hullának, hullarésznek, alomszalmának, trágyának, hulladéknak, melyek beteg, betegségre gyanús, fertőzésre gyanús vagy betegség iránt fogékony állatoktól származnak, vagy amelyeket ily állatok használtak, vagy amelyek ily állatokkal vagy ily hullákkal érintkezésbe voltak;

15. tisztítása és fertőtlenítése állatoknak, melyek a betegség fertőző anyagát széthurcolhatják és személyeknek, akik beteg, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatokkal érintkeztek;

tisztítása és fertőtlenítése istállónak, állásnak, rakodóhelynek, vásártérnek, állatkiállítás céljára használt területnek, útnak, melyeket beteg, betegségre gyanús, fertőzésre gyanús vagy a betegség iránt fogékony állatok használtak;

tisztítása és fertőtlenítése, illetőleg ennek akadálya esetén más módon ártalmatlanná tétele szalmának, takarmánynak, eszközöknek, ruhaneműnek és más tárgyaknak, melyek beteg, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatokkal érintkezésbe voltak, vagy feltehető, hogy fertőzve vannak;

16. betiltása vagy korlátozása állatvásároknak, kirakodó vásároknak, fedeztetésnek, állatárverésnek, állatkiállításnak és állatdíjazásnak;

17. hatósági állatorvosi vizsgálata azoknak az állatoknak, melyek fertőzött községekben vagy azok környékén vannak és a betegség iránt fogékonyak, ha a betegség elterjedése és eltitkolása feltételezhető;

18. útközben a beteg, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatok hajtásának, illetőleg szállításnak beszüntetése.

Azt, hogy a bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegségek nemi szerint a fent felsorolt pontokban meghatározott elfojtó rendszabályok közül melyeket és milyen módozatok mellett kell alkalmazni, az illető állatbetegség természetének figyelembevételével a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

45. § Azt az időt, ameddig a betegségre és fertőzésre gyanús állatot a 44. § 8. pontja értelmében megfigyelés alatt kell tartani, valamint azt az időszakot, amelynek kedvező eredményű letelte után a bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegséget megszüntnek lehet nyilvánítani, a betegség lappangási, valamint a betegségből felgyógyult állatok fertőzőképességi idejének figyelembevételével rendeleti úton a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

Azok az esetek, melyekben a betegség megszüntté nyilvánítása szempontjából a megfigyelési idő leteltét bevárni nem kell, ugyancsak a földmívelésügyi miniszter állapítja meg.

A bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegségek fellépését és megszünését közzé kell tenni.

B) Különleges elfojtó rendszabályok

Keleti marhavész

46. § Keleti marhavészben beteg vagy e betegségre gyanús kérődzőt a hatóság köteles leöletni.

A keleti marhavész fertőzésre gyanús kérődzők, valamint a keleti marhavész miatt zárlat alá vont területen lévő és a betegség által veszélyeztetett, de zárlat alá nem vont helyeken lévő egyéb kérődzők leölését a földmívelséügyi miniszter elrendelheti.

47. § A keleti marhavész miatt területi zárlat alá vont azokon a helyeken, valamint a betegség által veszélyeztetett, de zárlat alá nem vont körzet területén levő azokon a helyeken, ahol e betegség iránt fogékony állatok vannak, a hatóság annyiban korlátoztatja a személyforgalmat, amennyiben az nem állatok ápolására és gondozására vagy halaszthatatlan munka végzésére irányul.

48. § Keleti marhavész ellen a hatóság engedélye vagy rendelete nélkül oltásokat végezni tilos.

Keleti marhavészben beteg vagy e betegségre gyanús állatot a hatóság engedélye nélkül elvéreztetés útján leölni tilos.

A 46., valamint a jelen §-ban foglalt rendelkezések a vadaskertekben levő kérődző vadakra is kiterjednek.

Lépfene

49. § Lépfenében beteg vagy e betegségre gyanús állaton gyógyítási kísérlet vagy véres műtét csak állatorvos végezhet.

Ilyen állatot a hatóság engedélye nélkül elvéreztetés útján leölni tilos.

Lépfenében beteg vagy e betegségre gyanús állat hulláját csak állatorvos felügyelete mellett szabad felbontani.

E rendelkezések a vadaskertekben lévő vadakra is kiterjednek.

Sercegő üszök

50. § Sercegő üszökben beteg vagy e betegségre gyanús állaton gyógyítási kísérletet vagy véres műtétet csak állatorvos végezhet.

Sercegő üszökben beteg állatot a hatóság engedélye nélkül elvéreztetés útján leölni tilos.

Sercegő üszökben beteg vagy e betegségre gyanús állat hulláját csak állatorvos felügyelete mellett szabad felbontani.

E rendelkezések a vadaskertben levő vadakra is kiterjednek.

Bivalyvész

51. § Bivalyvészben beteg vagy e betegségre gyanús állat tejét felhasználni, értékesíteni vagy forgalomba hozni tilos, az minden esetben megsemmisítendő.

Veszettség

52. § Veszett vagy veszettségre gyanús állatot, nemkülönben a veszettség fertőzésre gyanús kutyát és macskát birtokosa elvéreztetés mellőzésével azonnal leölni vagy a hatóság intézkedéséig biztos helyre elzárni köteles.

53. § Olyan állatot, melyen a veszettség megállapított, úgyszintén a veszettségre gyanús kutyát és macskát a hatóság azonnal köteles leöletni; azt a kutyát és macskát, melyet veszett vagy veszettségre gyanús állat megmart, a hatóság leölheti.

Azt a veszettségre gyanús kutyát vagy macskát azonban, mely embert mart meg, leölés helyett - biztos helyen elzárva - hatósági megfigyelés alá lehet helyezni.

A veszettségre vagy e betegség fertőzésére gyanús, a jelen szakaszban nem említett fajú egyéb állatot, amennyiben birtokosa azt le nem öli, hatósági megfigyelés alá kell helyezni.

54. § Ha a veszettség megállapíttatott, vagy ha a veszett vagy veszettségre gyanús állat valamely község (város) területén kóborolt, a hatóság elrendelni köteles, hogy a betegség veszélyének tartamára az illető község (város) területén lévő minden kutya és macska biztos helyen elzárva tartassék, vagy minden kutya biztos módon megköttessék, avagy biztos szájkosárral ellátva pórázon vezettessék. Az ennek ellenére szabadon járó kutyát és macskát a hatóság leöletheti.

Ha valamely község (város) területén a veszettség nagyobb mértékben elterjedt, a hatóság elrendelheti az illető község (város) területén lévő valamennyi kutya és macska leölését.

55. § Veszett, veszettségre gyanús vagy e betegség fertőzésére gyanús állaton gyógyítási kísérletet vagy műtétet csak állatorvos végezhet.

Veszett vagy veszettségre gyanús állatot a hatóság engedélye nélkül elvéreztetés útján leölni tilos.

Veszett vagy veszettségre gyanús állat hullását csak állatorvos felügyelete mellett szabad felbontani.

Takonykór

56. § Olyan állatot, melyen a takonykór külső tünetek alapján megállapíttatott, a hatóság köteles azonnal leöletni.

Takonykórra gyanús állatot a hatóság szintén köteles leöletni:

1. ha a különös diagnosztikai eljárások a betegség gyanúját megerősítik, vagy

2. ha a betegség elterjedése ellen való védekezés a jelen törvényben foglalt rendelkezéseknek megfelelő intézkedésekkel a fennforgó körülmények között máskép nem biztosítható.

Ezenkívül elrendelheti a hatóság ilyen állat leölését:

3. ha értéke csekély, vagy

4. ha a betegség gyors elfojtása különös érdekből szükségesnek mutatkozik.

Takonykór fertőzésére gyanús állatot a hatóság köteles leöletni, ha a 2. pontban meghatározott eset forog fenn.

Ezenkívül elrendelheti a hatóság ilyen állat leölését, ha különös diagnosztikai eljárások a fertőzés gyanúját megerősítik vagy ha a 3. vagy 4. pontban meghatározott eset forog fenn.

57. § Takonykóros vagy takonykórra gyanús állaton gyógyítási kísérletet vagy műtétet csak állatorvos végezhet.

Ilyen állatot a hatóság engedélye nélkül elvéreztetés útján leölni tilos.

Takonykóros vagy takonykórra gyanús állat hulláját csak állatorvos felügyelete mellett szabad felbontani.

Ragadós száj- és körömfájás

58. § Ragadós száj- és körömfájásban beteg vagy e betegségre vagy e betegség fertőzésére gyanús állat leölése elrendelhető, ha a betegség valamely, attól egyébként mentes vidéken elszigetelten vagy szállítás közben fellépett.

Azt, hogy e rendszabályok hol, milyen módon és milyen mértékben nyer alkalmazást, a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

59. § A ragadós száj- és körömfájás miatt területi zárlat alá vont azokon a helyeken, valamint a betegség által veszélyeztetett, de zárlat alá nem vont körzet területén lévő azokon a helyeken, ahol e betegség iránt fogékony állatok vannak, a hatóság annyiban korlátozhatja a személyforgalmat, amennyiben az nem állatok ápolására és gondozására vagy halaszthatatlan munka végzésére irányul.

60. § A hatóság nyilvános utakat ideiglenesen a hajtás idejére elzárathat a személyforgalom elől, ha ezáltal zárlat alatt álló állatoknak gazdasági munkára való használata vagy legelőre való kihajtása lehetővé tétetik vagy megkönnyíttetik.

61. § Oly gazdaságok, melyek a ragadós száj- és körömfájás felléptével saját állatállományuknál a mesterséges befertőzést akarják alkalmazni, azt megtehetik, tartoznak azonban azt a hatóságnak utólag sürgősen bejelenteni és a betegség lefolyását és gyógyítását állatorvosi ellenőrzés alá bocsátani.

Olyan állat tejét, melynek tőgyén a betegségre utaló kóros elváltozások vannak, emberi fogyasztásra felhasználni, értékesíteni vagy forgalomba hozni tilos.

Szarvasmarhák ragadós tüdőlobja

62. § Ragadós tüdőlobban beteg vagy e betegségre gyanús szarvasmarhát a hatóság leöletni köteles.

E betegség fertőzésére gyanús, nemkülönben e betegség által veszélyeztetett vészmentes helyeken lévő szarvasmarhák leölését a földmívelésügyi miniszter elrendelheti.

63. § Ragadós tüdőlob ellen a hatóság engedélye vagy rendelete nélkül oltásokat végezni tilos.

Juhhimlő

64. § A juhoknak himlővel való mesterséges befertőzés útján történő beoltását a hatóságnál be kell jelenteni, szükség esetén ugyanezt a hatóság elrendelheti.

Himlőben beteg vagy e betegségre gyanús juh tejét emberi fogyasztásra felhasználni, értékesíteni vagy forgalomba hozni tilos.

Tenyészbénaság

65. § Tenyészbénaságban beteg vagy e betegségre vagy e betegség fertőzésére gyanús lovat és szamarat fedeztetésre használni, illetve befedeztetni tilos.

66. § Tenyészbénaságban beteg vagy olyan mént, mely e betegséggel valamely kancát kimutathatólag befertőzött vagy tenyészbéna kancát fedezett, a hatóság kiheréltetni köteles.

A tenyészbéna kancát állandó bélyeggel köteles a hatóság megjelöltetni.

A kiherélés, illetőleg az állandó megjelölés helyett a földmívelésügyi miniszter ezeknek az állatoknak leölését is elrendelheti.

67. § Abban a községben (városban), melynek területén a tenyészbénaság nagyobb mértékben elterjedt, a hatóság lovaknak és szamaraknak fedeztetésre való használatát megtilthatja.

Ivarszervi hólyagos kiütés

68. § Ivarszervi hólyagos kiütésben beteg vagy e betegség fertőzésére gyanús lovat, szamarat és szarvasmarhát fedeztetésre, illetőleg hágatásra használni tilos.

Rühösség

69. § Ha rühösség lovon, szamáron és öszvéren, továbbá szarvasmarhán, juhon vagy kecskén megállapított és a rühös vagy rühösségre gyanús állatot vagy a rühösséggel fertőzött nyájat birtokosa nem gyógyíthatja vagy nem vághatja le, az ilyen állatot vagy nyájat birtokosa költségére a hatóság gyógyíttatni köteles.

Hatósági állatorvos által gyógyíthatatlannak nyilvánított, nagyfokban rühös lovat, szamarat vagy öszvért, továbbá szarvasmarhát, juhot és kecskét a hatóság köteles leöletni; olyan rühös lovat, szamarat, öszvért és szarvasmarhát pedig, melynek értéke csekély, a hatóság leöletheti, ha azt különös érdek szükségessé teszi.

Sertéspestis (sertésvész)

70. § Sertéspestisben (sertésvészben) beteg vagy e betegségre vagy e betegség fertőzésére gyanús sertés leölése elrendelhető, ha a betegség valamely, attól egyébként mentes vidéken elszigetelten vagy szállítás közben fellépett.

Azt, hogy ez a rendszabály hol, milyen módon és milyen mértékben nyer alkalmazást, a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

Sertésorbánc

71. § Sertésorbáncban beteg vagy e betegségre gyanús sertés hullájának bőrét és szőrét kellő fertőtlenítés nélkül felhasználni, értékesíteni vagy forgalomba hozni tilos.

Gümőkor

72. § Nyílt gümőkorban beteg szarvasmarha leölését a földmívelésügyi miniszter elrendelheti.

Ha a leölés nem rendeltetett el, vagy azt a birtokos kívánságára a beteg szarvasmarha feljavítása céljából elhalasztották, a hatóság a beteg szarvasmarhát állandó bélyeggel köteles megjelöltetni.

73. § Tőgygümőkóros állat tejét emberi fogyasztásra felhasználni, értékesíteni vagy forgalomba hozni tilos.

74. § A földmívelésügyi miniszter állami támogatásban részesítheti azokat, akik a gümőkórnak szarvasmarhaállományukból a földmívelésügyi miniszter által megállapított feltételek mellett történő kiirtására önként vállalkoznak.

Baromfikolera és baromfipestis

75. § Baromfikolerában vagy baromfipestisben beteg vagy e betegségek valamelyikére gyanús vagy e betegségek valamelyikének fertőzésére gyanús állat leölése elrendelhető, ha a betegség valamely, attól egyébként mentes vidéken elszigetelten vagy szállítás közben fellépett.

Azt, hogy ez a rendszabály hol, milyen módon és milyen mértékben nyer alkalmazást, a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

V. Fejezet

Az elfojtó rendszabályok költségeire vonatkozó rendelkezések

A) Kártalanítás költségei

76. § A hatóság rendeletére leölt, valamint a hatóság által elrendelt védőoltás következtében elhullott ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly juh, kecske, sertés és baromfi után, végül a hatóság rendeletére megsemmisített vészterjesztő tárgyakért, kivéve a trágyát, állami kártalanítás jár, mely a kártalanítás összegének jogerős megállapítása után 30 napon belül fizetendő.

77. § A kártalanítás összegének megállapítását becslés előzi meg, melyet az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság rendszerint jelenlevő vezetője vagy annak közigazgatási ügyekben törvényes helyettese rendel el és vezet.

Ha azonban a helyszínen csak az illetékes m. kir. állatorvos vagy a kiküldött külön szakközeg van jelen, a becslést ezek a szakközegek rendelik el és vezetik.

A becslést két tagból álló bizottság teljesíti, melynek egyik tagja a fél jelöltje, másik tagja az államkincstár érdekeit képviselő illetékes m. kir. állatorvos vagy a kiküldött külön szakközeg.

Ha a fél a becslés végett kitűzött időben a helyszínen nem jelenik meg és elmaradását elfogadható okkal ki nem menti, vagy a maga részéről becslőt kijelölni vonakodik vagy becslő kijelölési jogáról lemond, elegendő az illetékes m. kir. állatorvos vagy a kiküldött külön szakközeg becslő véleménye is.

78. § A hatóság rendeletére leölt állatokat lehetőleg élő állapotban kell megbecsülni és csak kivételesen engedhető meg, hogy az állatok becslés előtt leölessenek.

Az állatokat és tárgyakat az illető vidéken érvényes folyó piaci árak figyelembevételével kell megbecsülni és gümőkór esetét kivéve, a betegség, illetőleg a hatóság által elrendelt oltás okozta értékcsökkenés nem jön tekintetbe.

Külön kell megbecsülni az állat ama testrészeit, melyeket a hatóság a tulajdonos rendelkezésére bocsátott.

79. § Az állami kártalanítás összege:

1. abban az esetben, ha a hatóság rendeletére leölt állat a boncolás során ugyanabban a betegségben lévőnek bizonyult, mely miatt leölése elrendeltetett.

a) sertésvész (sertéspestis) esetében a becsérték 50%-a,

b) nyílt takonykór esetében a becsérték 60%-a,

c) veszettség,

d) baromfikolera vagy baromfipestis,

e) rejtett takonykór és

f) szarvasmarhák nyílt gümőkórja esetében a becsérték 70%-a,

g) tenyészbénaság esetében a becsérték 80%-a,

h) ragadós száj- és körömfájás és

i) ragadós tüdőlob esetében a becsérték 90%-a,

j) keleti marhavész esetében a teljes becsérték,

k) a földmívelésügyi miniszter által a jelen törvény 44. §-ának 12. pontja alapján leölés útján foganatosítandó elfojtás alá utalt állatbetegség esetében a földmívelésügyi miniszter rendeleti megállapítása szerint a becsérték 60-100%-a,

l) az a)-k) pontokban foglaltaktól eltérő más állatbetegség esetében a teljes becsérték;

2. abban az esetben, ha a hatóság rendeletére leölt állat a boncolás során attól az állatbetegségtől mentesek vagy arra az állatbetegségre csak gyanúsnak bizonyult, mely miatt leölése elrendeltetett, a teljes becsérték;

3. abban az esetben, ha a hatóság az állatot más község vagy város vágóhídján öleti le, - tekintet nélkül a leölés után foganatosított boncolás eredményére - a beteg állat után becsértékének a jelen § 1. pontjában betegségi nemenként megállapított hányada (%-a), a betegségre gyanús, fertőzésre gyanús, valamint a betegség iránt fogékony (egészséges) állat után pedig a teljes becsérték;

4. a hatóság által elrendelt védőoltás következtében elhullott állat és a hatóság rendeletére megsemmisített tárgy után a teljes becsérték.

80. § A kártalanítás összegéből le kell vonni:

a) a hatóság rendeletére leölt vagy a hatóság által elrendelt védőoltás következtében elhullott állat birtokosának rendelkezésére bocsátott testrész értékét és

b) ha az állat biztosítva volt, a biztosítás összegét.

81. § Nem jár kártalanítás:

1. az állam tulajdonában lévő állatokért és tárgyakért, kivéve az állami üzemekben állatait és tárgyait;

2. oly állatokért és tárgyakért, amelyeket tilalom ellenére vagy a szabályok megkerülésével hoztak az országba;

3. oly állatokért, amelyeknek az országba hozatala óta arra az állatbetegségre nézve megállapított megfigyelési idő, amely miatt leölésük elrendeltetett, még le nem telt és be nem bizonyítható, hogy az állatok befertőzése az országba hozataluk után történt;

4. oly állatokért, melyek az országba behozatalukkor már abban az állatbetegségben szenvedtek, mely miatt leölésük elrendeltetett;

5. az állatoknak és tárgyaknak tiltott módon vagy a szabályok megkerülésével történt behozatalában vétkes vagy részes állatbirtokos oly állatjai után, amelyeket azzal az állatbetegséggel, mely miatt leölésük elrendeltetett, a tilalom ellenére vagy a szabályok megkerülésével behozott állatok vagy tárgyak közvetlenül vagy közvetve fertőztek;

6. a vágóhidakon és a vágóállatvásárokon lévő, illetőleg ilyen helyekre hajtott vagy szállított (irányított) vágóállatokért;

7. a 44. § 13. pontja értelmében leölt állatokért.

82. § A birtokos elveszti kártalanítási igényét:

1. ha az állat betegségét, betegségének gyanúját vagy fertőzésének gyanúját vétkes gondatlanságból azonnal bejelenteni elmulasztotta;

2. ha a betegség ellen való védekezés és a betegség elfojtása iránt kiadott rendszabályokat nem tartotta meg, avagy a betegséggel vétkes gondatalnaságból egészséges állatát befertőzte;

3. ha a vétel vagy egyéb jogügylet útján szerzett állat betegségének természete felől már az állat megszerzése alkalmával tudomása volt;

4. ha az állatot hatósági rendelet nélkül szándékosan fertőzte vagy fertőztette, kivéve a ragadós száj- és körömfájás lefolyásának gyorsítása végett teljesített mesterséges befertőzés eseteit;

5. ha az állatot a 69. § ellenére önhibájából kellő orvoslásban nem részesítette vagy a hatósági gyógykezelést meghiúsította.

Elveszti kártalanítási igényét a birtokos azok után az állatai és tárgyai után is, amelyeket azzal az állatbetegséggel, mely miatt leölésük, illetőleg megsemmisítésük elrendeltetett, az 1-5. pontban említett állatok közvetlenül vagy közvetve fertőztek.

83. § Ha a hatóság a kártalanítást a 81. és 82. §-ok alapján megtagadta, amennyiben elkobzásnak helye nincs, a hatóság rendeletére leölt állatok felhasználható, forgalombahozható és értékesíthető testrészeit (80. § a) p.), illetőleg az e testrészek értékesítéséből befolyt összeget (79. § 3. p.) - a felmerült költségek levonásával - az állatbirtokos részére ki kell szolgáltatni.

A kártalanítás összegét rendszerint a leölt vagy a hatóság által elrendelt védőoltás következtében elhullott állat vagy megsemmisített tárgy birtokosának kell kifizetni.

Azokat az eseteket, amelyekben az állatbirtokos az állathoz való tulajdonjogát is igazolni köteles, a földmívelésügyi miniszter rendelettel állapítja meg.

A kártalanítási összeg kifizetésére harmadik személy igényt nem támaszthat.

84. § A becslés és kártalanítás ügyében - a becslők által bemondott becsérték szabad mérlegelésével - elsőfokon hozott határozat ellen. Ha a határozat az az államkincstár érdekei szempontjából jogsértőnek mutatkozik, az illetékes m. ki. állatorvos vagy a kiküldött külön szakközeg is élhet fellebbezéssel.

Az ily ügyben másodfokon hozott határozat ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.

A panaszjog az illetékes m. kir. állatorvost vagy a kiküldött külön szakközeget is megilleti.

B) Az elfojtó rendszabályok egyéb költségei

85. § Az államkincstárt terhelik:

1. a helyi vagy területi zárlat karhatalmi biztosítására kirendelt fegyveres erő összes költségei (44. § 6. p.);

2. a m. kir. állatorvosok napidíjai és utiköltségei a betegség nemének megállapítása a (42. §), a betegségre vagy fertőzésre gyanús állatok megfigyelése (44. § 8. p.), diagnosztikai oltás vagy próba (44. § 10. p.), mesterséges befertőzés (44. § 11. p.) fertőzött községben vagy annak környékén lévő fertőző betegség iránt fogékony állatok vizsgálata (44. § 17. p.) és a betegség megszüntté nyilvánítása (45. §) alkalmából;

3. a helyhatósági állatorvosok utiköltségei és esetleges napidíjai betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatok megfigyelése (44. § 8.). mesterséges befertőzés (44. § 11. p.) és fertőzött községben vagy annak környékén lévő fertőző betegség iránt fogékony állatok vizsgálata (44. § 37. p.) alkalmából, ha erre hatóságtól megbízást nyertek;

4. a beteg, betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatoknak állandó megjelölése (66. és 72. §);

5. a diagnosztikai eljárások alkalmával felhasznált anyagok költségei (44. § 10. p.);

6. a keleti marhavész és ragadós tüdőlob esetében felmerült fertőtlenítési kiadások (44. § 15. p.), kivéve a kézi- és igaerő költségeit (87. § 5. p.).

86. § A községet (várost) terhelik:

1. a helybeli birtokosok állatainak zár alá vételével és elkülönítésével járó költségek abban az esetben, ha a zárlatról és elkülönítésről a község (város) és nem az állatbirtokos gondoskodik (44. § 1. és 2. p.);

2. a zár alá helyezett helynek vagy területnek polgári őrökkel vagy rendőrökkel teljesített őrizetéből eredő költségek (44. § 6. p.), kivéve azokat a költségeket, melyek a nem helybeli birtokosok állataira elrendelt zárlatnak vagy elkülönítésének biztosítását célzó őrizet elrendelése folytán keletkeztek (87. § 2., 7. p.);

3. ideiglenes megjelölése és nyilvántartása, beteg, betegségre gyanús és fertőzésre gyanús állatoknak (44. § 9. p.);

4. a hatóság által elrendelt diagnosztikai eljárásoknál és mesterséges befertőzéseknél, valamint az állatok leölésének és a boncolásoknál segédkező személyzet díjai (44. § 10., 11., 12., 13. p.);

5. a hatóság által elrendelt fertőtlenítések költségei (44. § 15. p.), kivéve azokat a költségeket, melyek ragadós tüdőlob, keleti marhavész és forgalmi korlátozás esetében végzett fertőtlenítésből, valamint a kézi- és igaerős szolgáltatásból keletkeztek (85. § 6., 87. § 2., 5. p.);

6. ártalmatlannátétele állati hullának, állati hullarésznek, alomszalmának, tárgyának, hulladéknak és egyéb tárgyaknak, ha az ártalmatlannátétel községi és városi dögtéren, községi és városi gyepmesteri, illetőleg állati hullaégető telepen történik (44. § 14., 15. p.).

A zár és elkülönítés alá helyezett állatok tartása és élelmezése azok tulajdonosát vagy birtokosát terheli, ennélfogva az ily módon keletkezett kiadások zárlati vagy elkülönítési költségeknek nem tekinthetők.

Az 5. pont alá foglalt rendelkezést eltérésnek van helye akkor, ha egyes megbízható nagyobb gazdaságok, hízlaló-, állatkereskedelmi- és tejtermelő-telepek tulajdonosai a hatóság engedélyével saját költségükre maguk teljesítik a fertőtlenítést.

87. § Az állatbirtokost terhelik:

1. a helybeli birtokos állatainak zár alá vételével és elkülönítésével járó költségek, ha a zárlatról és elkülönítésről az állat birtokosa gondoskodik (44. § 1., 2. p.);

2. a forgalmi korlátozás költségei (zár és elkülönítés alá helyezett állatok elszállítását, elhajtását megelőző vagy követő állatorvosi vizsgálat, fertőtlenítés, ártalmatlannátétel, rendőri kíséret, szállítás, valamint nyilvános utak állat- és személyforgalmi korlátozásának biztosítását célzó őrizet költségei stb. (44. § 3. p.);

3. az ingatlanok közös használatának tilalmazásából kifolyólag felmerült költségek (44. § 5. p.);

4. a védő- és gyógyító-oltás (44. § 10. p.), valamint a 69. § esetében a kötelező állatorvosi kezelés költségei;

5. a hatóság által elrendelt fertőtlenítés megelőző tisztogatás, valamint a fertőtlenítés végrehajtásához szükséges kézi- és igaerő költségei (44. § 15. p.);

6. ártalmatlannátétele állati hullának, állati hullarésznek, alomszalmának, trágyának, hulladéknak és egyéb tárgyaknak, ha az ártalmatlannátétel nem községi és városi dögtéren, községi és városi állati hullaégető telepen történik (44. § 14., 15. p.);

7. a nem helybeli birtokosok állatainak zár alá helyezésével, elkülönítésével és őrizet alá vételével járó költséggel (44. § 1., 2., 6., 18. p.). Ezek a költségek azonban, ha az érdekelt nem helybeli birtokosoktól be nem hajthatók, az állatok tulajdonosának állandó tartózkodási községét terhelik.

A hatóság rendeletre teljesített védő- és gyógyítóoltás költségei az érdekelt állatbirtokosok kívánságára a törvényhatósági ebadólapból, a rendelkezésre álló fedezet mérvéhez képest, egészben vagy részben megtérítendők.

88. § Amennyiben valamely elfojtó rendszabály költségeiről a 85., 86. és 87. §-ok nem gondoskodnak, e költségek viseléséről, ha az államkincstár megterhelésével járnak, a pénzügyminiszterrel egyetértve, ha a község megterhelésével járnak, a belügyminiszterrel egyetértve, míg ha a magánfelek megterhelésével járnak, saját hatáskörében kibocsátott rendelettel a földmívelésügyi miniszter intézkedik.

89. § Az elfojtó rendszabályok költségeivel terhelt községnek (városnak) jogában áll az állat tulajdonosától e költségek fedezésére az állati hullák és állati hullarészek ártalmatlannátételéért, illetőleg a gyepmesteri szolgálat körébe utalt egyéb ténykedésekért a jelen törvény 35. §-a alapján szedhető díjakon felül még szabályrendelettel megállapított más díjakat is szedni és azokat közigazgatási úton be is hajtani.

90. § Az elfojtó rendszabályok költségeinek ügyében a 85., a 86. és a 87. §-ok, valamint a 88. és a 89. §-okban említett jogszabályok alapján elsőfokon hozott határozat ellen, ha az az államkincstár érdekei szempontjából jogsértőnek mutatkozik, az illetékes m. kir. állatorvos vagy a kiküldött külön szakközeg is élhet fellebbezéssel.

Az ily ügyben másodfokon hozott határozat ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.

A panaszjog az illetékes m. kir. állatorvost vagy a kiküldött külön szakközeget is megilleti.

VI. Fejezet

Állatorvosi gyakorlatra vonatkozó rendelkezések

91. § Állatorvosi gyakorlatra csak annak van joga, akinek Magyarországon szerzett, vagy Magyarországon érvényesnek elismert állatorvosi oklevele van; az ország területén eddig állatorvosi gyakorlatra jogosítottak azonban szerzett jogaik élvezetében továbbra is megmaradnak.

Nem esnek az állatorvosi gyakorlattal azonos beszámítás alá az első segélynyújtásnak nem nélkülözhető esetei, úgyszintén az állatbirtokosoknak vagy állandó alkalmazottjának a saját állatain a jelen törvény által e részben megszabott korlátozások figyelembevételével végzett gyógyítási kísérletei és műtétei.

92. § Külföldi intézeteken oklevelet nyert állatorvosok az ország területén az állatorvosi gyakorlatot, amennyiben nemzetközi egyezmények másként nem intézkednek, csak oklevelük szabályszerű honosítása (nosztrifikáció) után folytathatnak.

93. § Az ország területén gyakorlatra jogosított állatorvos bárhol szabadon letelepedhetik, köteles azonban a gyakorlat megkezdése előtt oklevelét a törvényhatósági m. kir. állatorvos útján a törvényhatóságnak beiktatása és kihirdetés végett bemutatni. A bemutatás idejétől mindaddig, amíg gyakorlatának beszüntetését be nem jelenti, köteles a veszélyben forgó beteg állatokat első állatorvosi segélyben részesíteni.

94. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, mellyel az állatorvosi oklevelek kihirdetését megtagadja, vagy az állatorvosi gyakorlat megkezdését vagy folytatását megtiltja, a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.

95. § A gyakorlatra jogosított állatorvos az orvosi eljárás alkalmazásában nem korlátozható, működésére nézve azonban az állam ellenőrzése alatt áll és az általa elkövetett műhibákért anyagilag is felelős.

96. § Gyakorló állatorvosnak a törvényhatósági első tisztviselője a törvényhatósági m. kir. állatorvos meghallgatása után kézi gyógyszertár tartására engedélyt adhat, azokat a helyhatósági és m. kir. állatorvosokat pedig, akik a törvény értelmében állatorvosi gyakorlat folytatására kötelezve vannak, indokolt esetekben és ha a kézi gyógyszertár felállításának költsége biztosítva van, ugyanerre kötelezheti is.

A törvényhatóság első tisztviselőjének határozata ellen másodfokon a közigazgatási bizottsághoz, harmadfokon a földmívelésügyi miniszterhez van fellebbvitelnek helye, aki a népjóléti és munkaügyi miniszterrel egyetértőleg dönt.

Minden jogérvényes engedélyt vagy rendeletet a földmívelésügyi, valamint a népjóléti és munkaügyi miniszternek be kell jelenteni.

Kézi gyógyszertár állatorvos tulajdonosai gyógyszereket - oltóanyagok kivételével - csak olyan helyeken szolgáltathatnak ki, ahol gyógyszertár nincsen, egyebekben pedig az 1876:XIV. tc.-ben és ennek alapján kiadott rendeletekben megállapított szabályokhoz kötelesek alkalmazkodni.

97. § Az állatorvosi gyakorlat díjazása kölcsönös megegyezés tárgya; ha azonban ilyen megegyezés nem jött létre, az a díjszabás irányadó, melyet a törvényhatóság szabályrendelettel megállapít. Az ilyen szabályrendelet a földmívelésügyi miniszter jóváhagyását igényli.

VII. Fejezet

Büntető rendelkezések

98. § Aki a keleti marhavész behurcolása és terjedése ellen megállapított rendszabályokat szándékosan megszegi vagy kijátssza, vétség miatt három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.

Ha a cselekmény folytán valamely kérődző a keleti marhavészbe esett, a büntetés egy évig terjedhető fogház.

A kísérlet büntetendő.

99. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő;

1. aki a 2. vagy 3. §-ban megszabott forgalmi korlátozást vagy tilalmat, úgyszintén az, aki a 4. § alapján megszabott számbavétel, bejelentés, nyilvántartás vagy megjelölés tekintetében kiadott szabályt megszegi vagy kijátssza;

2. aki a 22. §-ban említett állatot az ott megszabott vizsgálat mellőzésével levágja vagy levágatja, úgyszintén az, aki az ott megszabott vizsgálat mellőzésével akár magán-, akár közfogyasztásra szánt húst felhasznál vagy forgalomba hoz;

3. aki a 27., illetőleg 28. §-ban megállapított vágóhídi (vágóhelyi) kényszer ellenére állatot vágóhídon (vágóhelyen) kívül vág vagy vágat;

4. aki a 30. § alapján kiadott rendelkezések megszegésével fogyasztásra alkalmatlan húst emberi fogyasztásra felhasznál, értékesít vagy forgalomba hoz;

5. aki a 31. § alapján kiadott rendelkezések megszegésével állati hullát vagy állati hullarészt, valamint az, aki az állati hulláknak vagy állati hullarészeknek feldolgozás útján foganatosított ártalmatlannátétele eseteiben nyert terméket emberi fogyasztásra felhasznál, értékesít vagy forgalomba hoz,

6. aki a beteg, valamint a betegségre gyanús állatok használata vagy leölése tekintetében a 48., 49., 55., 57., 65. vagy 67. §-ban meghatározott tilalmat megszegi vagy kijátssza;

7. aki a 61., 64. vagy 73. § rendelkezései ellenére tejet emberi fogyasztásra felhasznál, értékesít vagy forgalomba hoz;

8. aki a 49., 55. vagy 57. § rendelkezései ellenére gyógyítási kísérletet vagy műtétet végez;

9. aki a 49., 55. vagy 57. § ellenére hullát állatorvos felügyelete nélkül felbont.

100. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a jelen törvénynek a 99. §-ban nem említett rendészeti szabályt, vagy a jelen törvény alapján kiadott rendelet ily szabályt megszegi vagy kijátssza.

Azt azonban, akinek a jelen § első bekezdése alá eső cselekménye vagy mulasztása következtében emberre közvetlen veszély háramlott, vagy állat keleti marhavészbe, lépfenébe, veszettségbe, takonykórba, ragadós száj- és körömfájásba, szarvasmarhák ragadós tüdőlobjába, tenyészbénaságba vagy sertéspestisbe (sertésvészbe) esett, két hónapig terjedhető elzárással kell büntetni.

101. § Azt, aki hús és hústermékek eladásával iparszerűleg foglalkozik, ha a 98. §-ban meghatározott vétség, vagy a 99. § 2-7. pontjaiban meghatározott kihágás miatt, vagy az 50., 51., 68. és 71. §-ban meghatározott tilalom megszegése vagy kijátszása miatt két éven belül ismételten jogerősen elítélték, ipara folytatásától két évig terjedhető időre el lehet tiltani.

Az ipar folytatásától eltiltás hatálya az eltiltást kimondó ítélet jogerőre emelkedésekor áll be, az ítéletben megszabott tartama pedig azon a napon kezdődik, amelyen az elítélt a szabadságbüntetést kitöltötte, illetőleg a pénzbüntetést lefizette, vagy a büntetés tekintetében kegyelemben részesült, vagy amikor a kiszabott büntetés elévült.

102. § Elkobzás tárgya:

1. az országos határra megszabott forgalmi tilalom megszegésével vagy kijátszásával, valamint a kijelölt belépő állomások és helyek elkerülésével hajtott, szállított vagy csempészett állat; úgyszintén az említett tilalom megszegésével vagy kijátszásával, valamint a kijelölt belépő állomások és helyek elkerülésével szállított vagy csempészett állati nyerstermény vagy oly tárgy, mely állatbetegség elhurcolására alkalmas;

2. a határszéli nyilvántartásba fennálló szabályok ellenére be nem jegyzett állat;

3. a tudva hamis, hamisított vagy más állatra vonatkozó marhalevéllel vagy ily származási igazolvánnyal szerzett, hajtott vagy szállított állat; úgyszintén a tudva hamis, hamisított, vagy más állati nyersterményre, illetőleg állatbetegség elhurcolására alkalmas tárgyra vonatkozó származási igazolvánnyal szerzett vagy szállított állati nyerstermény vagy állatbetegség elhurcolására alkalmas tárgy;

4. a szerzett, de károkozás céljából saját tenyésztésűnek bejelentett állat, ha a bejelentés folytán marhalevél állítatott ki;

5. a csalárd tulajdonelhatározással szerzett állat, ha a tulajdonátruházással kapcsolatban rosszhiszeműen hamis adat vezettetett a marhalevélre.

Az 1-5. pont alá eső dolgot el kell kobozni, amennyiben az a tettesnek, vagy a részesnek a tulajdona, ha pedig ily dolog birtoklása, használása vagy terjesztése különben is tiltva van, azt akkor is el kell kobozni, ha másnak a tulajdona.

A használatra és értékesítésre megszabott tilalom ellenére forgalomba hozott állati nyersterményt, illetőleg állati hullát vagy állati hullarészt, valamint az engedély nélkül termelt vagy forgalombahozott bakteriológiai természetű oltó- és diagnosztikai szert, állatok irtására használt bakteriológiai természetű szert, állatbetegség ellen óvó vagy gyógyítási célra szolgáló titkos összetételű gyógyszerkészítményt, gyógyszerkülönlegességet, végül állatokra kedvező élettani hatás kifejtésére szolgáló készítményt el kell kobozni, bárkinek a tulajdona az.

Az elkobzott dolgot a lehetőségig értékesíteni kell.

103. § A jelen törvény 98. §-ában meghatározott vétség elbírálása a kir. járásbíróság hatáskörébe tartozik.

A jelen törvényben meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Harmadfokon a 99. § 4., 5. és 7. pontjában meghatározott kihágások tekintetében a népjóléti és munkaügyi miniszter, egyéb kihágások tekintetében pedig a földmívelésügyi miniszter bíráskodik.

104. § Pénzbüntetés alkalmazása és összege szempontjából a vonatkozó általános szabályok az irányadók.

VIII. Fejezet

Állategészségügyi szolgálatra vonatkozó rendelkezések

A) Hatósági szolgálat

105. § A jelen törvénnyel szabályozott azokban az állategészségügyrendőri ügyekben, melyek tekintetében az eljárásra illetékes hatóságok a törvény egyes §-aiban megjelölve nincsenek, a helyi állategészségügyi hatóságon felül a következő hatóságok járnak el:

1. elsőfokon

a) kis- és nagyközségekben a főszolgabíró,

b) rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács által megbízott tisztviselő,

c) Budapest székesfővárosban a kerületi előljárók;

2. másodfokon

a) kis- és nagyközségekben, valamint rendezett tanácsú városokban az alispán,

b) törvényhatósági joggal felruházott városokban és Budapest székesfővárosban a városi tanács;

3. harmadfokon

a földmívelésügyi miniszter.

106. § A helyi állategészségügyi hatóságnak, mely

a) kis- és nagyközségben a községi bíró és a községi (kör-) jegyző,

b) rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács által megbízott tisztviselő.

c) Budapest székesfővárosban a kerületi előljáró, tennivalói a következők:

1. az állategészségügyi szabályokat községe (városa) területén végrehajtja, illetőleg végrehajthatja;

2. az állatvásártelepekre felügyel és az állatvásárok, állatdíjazások és állatkiállítások rendtartásának végrehajtásáról gondoskodik (8-11. §);

3. az állatoknak nem vasúton és hajón, hanem egyéb járműveken történő szállítására, a szállításra használt járművek, eszközök és rakodóhelyek tisztítására és fertőtlenítésére, végül az állatok lábonhajtására vonatkozó szabályok betartását ellenőrzi (16. és 20. §);

4. a vágóhidakra és a vágóhelyekre felügyel és a húsvizsgálat felett őrködik (22-28. és 30. §);

5. az állati hullák és állati hullarészek ártalmatlannátételére, a dögterekre, gyepmesteri telepekre, állati hullafeldolgozó és állati hullaégető készülékekre és ezek üzemére felügyel (31-35. §);

6. az ebtartási szabályok végrehajtását ellenőrzi (37. §);

7. a 39. § 2. és 7. pontjai alapján elrendelt nyilvántartásokat vezeti;

8. a 39. § 3., 4., 5. és 6. pontja, továbbá 9. pontjának első része, valamint a 10. és 14. pontja alapján kiadott megelőző rendszabályok foganatosítására felügyel;

9. az állatoknak a 40. §-ban körülírt s hozzá bejelentett vagy más úton tudomására jutott megbetegedése (betegség gyanúja, fertőzés gyanúja) vagy elhullás (leölése) esetében a hullát késedelem nélkül a dögtérre szállítatja és az illetékes helyhatósági vagy m. kir. állatorvos megérkezéséig őrizteti, egyidejűleg pedig, ha saját véleménye szerint is bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség, annak gyanúja forog fenn, figyelemmel a 41. §-ban foglaltakra, elsőfokú állategészségügyrendőri hatóságának intézkedéséig foganatosítatja az illető betegség esetére megszabott és hatáskörébe utalt elfojtó rendszabályokat; amennyiben azonban a helyi állategészségügyi hatóság az elsőfokú állategészségügyrendőri hatósággal azonos, eme rendszabályok foganatosítása iránt véglegese intézkedik;

10. az elfojtó rendszabályok foganatosítását ellenőrzi (44. §);

11. teljesíti mindazt, amit a törvény és annak alapján kiadott rendelet hatáskörébe utal.

107. § Az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság:

1. az állategészségügyi szabályokat hatósága területén végrehajthatja;

2. az állatoknak a 40. §-ban körülírt s a helyi állategészségügyi hatóság részéről bejelentett (41. §) vagy bármely más úton tudomásra jutott megbetegedése (betegség gyanúja, fertőzés gyanúja) vagy elhullása (leölése) esetében a betegség nemét a m. kir. állatorvossal, annak előterjesztéséhez képest helyszíni vizsgálat útján vagy a nélkül, hatóságilag megállapíthatja; fontosabb esetekben a helyszíni vizsgálatban személyesen résztvesz;

3. bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegség hatósági megállapítása esetében az illető betegségre megszabott elfojtó rendszabályokat elrendeli, lehetőleg, ha ezeket a helyi állategészségügyi hatóság, vagy a m. kir. állatorvos rendelte el, felülvizsgálja; ily betegség megszűnte után az elfojtó rendszabályokat azonnal hatályon kívül helyezi;

4. a helyi állategészségügyi hatóságnak a 106. § alapján tett intézkedéseit az érdekeltebb felszólamlása folytán felülvizsgálja és a felszólamlás tárgyát alkotó ügyben elsőfokon határoz: ily intézkedéseket hivatalból is felülvizsgálhat;

5. megfigyeli mindazokat a mozzanatokat, melyeknek az állategészségügyre befolyásuk van s tapasztalatai folytán, amennyiben lehetséges, saját hatáskörében intézkedik: ha pedig a szükségesnek mutatkozó intézkedések foganatosítása nem tartozik hatáskörébe, felsőbb hatósághoz jelentést, illetőleg javaslatot tesz:

6. eljár mindazokban az ügyekben, melyeket a törvény és annak alapján kiadott rendelet hatáskörébe utal.

108. § A másodfokú állategészségügyirendőri hatóság:

1. felügyel az állategészségügyi szabályoknak hatósága területén való pontos végrehajtására;

2. a betegségnek az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság részéről megállapított nemét az érdekeltek kérelmére felülvizsgáltatja; az ilyen felülvizsgálatot hivatalból is elrendelhet;

3. az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság részéről állategészségügyekben hozott határozatokat - amennyiben a törvény eltérőleg nem intézkedik - fellebbezés folytán felülvizsgálja; az elfojtó rendszabályok elrendelésére vonatkozó elsőfokú állategészségügyi határozatokat és intézkedéseket hivatalból is felülvizsgálhatja, kiegészítheti, megváltoztathatja, azok hatályon kívül helyezése iránt azonban - fellebbezés eseteit kivéve - csak előterjesztést tehet a harmadfokú állategészségügyrendőri hatóságnak;

4. eljár mindazokban az ügyekben, melyeket a törvény és annak alapján kiadott rendelet hatáskörébe utal.

109. § A harmadfokú állategészségügyrendőri hatóság:

1. az állategészségügyet felső fokon vezeti és igazgatja;

2. a másodfokú állategészségügyrendőri hatóság részéről állategészségügyekben hozott határozatokat, amennyiben jogorvoslattal támadtattak meg s a törvény eltérőleg nem intézkedik, felülvizsgálja; az elfojtó rendszabályok alkalmazására vonatkozó első- és a másodfokú határozatokat és intézkedéseket hivatalból is felülvizsgálhatja;

3. a betegségek nemének megállapítása és az állatbetegségek ellen való védekezésnél szükséges állatorvosi tennivalók végzése céljából az első- és másodfokú állategészségügyrendőri hatóságokhoz küldhet ki; ilyen esetekben az említett hatóságok a kiküldött szakközegek véleménye és javaslata alapján kötelesek eljárni;

4. bármely állategészségügyben miniszteri biztosokat küldhet ki vagy a szükséghez képest kormánybiztosok kiküldése iránt intézkedhetik oly célból, hogy e törvény rendelkezéseinek szigorú alkalmazását biztosítsa és hogy e törvény korlátain belül kiadott utasításainak érvényt szerezzen.

B) Helyhatósági állatorvosok szolgálata

110. § A helyi állategészségügyi hatóságoknál az állatorvosi szolgálatot:

1. városokban városi (vezető, kerületi, közvágóhídi) állatorvosok,

2. oly községekben, melyek egymaguk alkalmaznak állatorvost, községi (vezető, közvágóhídi) állatorvosok,

3. oly községekben, melyek közösen alkalmaznak állatorvost (állatorvosi kör) körállatorvosok látják el.

111. § Minden város köteles városi állatorvost alkalmazni.

A földmívelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve és a közigazgatási bizottság javaslatára vagy hozzájárulásával:

1. azt a várost, melyben az állatorvosi tennivalók (114. §) az átlagosnál jelentékenyebbek, e tennivalók mértékéhez képest egynél több városi állatorvos alkalmazására kötelezheti;

2. oly rendezett tanácsú városhoz, melyben az állatorvosi tennivalók az átlagosnál csekélyebb, egy vagy több szomszédos községet csatolhat;

3. azt a községet, melyben az állatorvosi tennivalók jelentékenyek, e tennivalók mértékének megfelelő számú községi állatorvos alkalmazására kötelezheti;

4. több oly községet, melyekben az állatorvosi tennivalók külön-külön csekély mértékűek ugyan, együttesen azonban jelentékenyek, állatorvosi körbe csoportosítva, körállatorvos alkalmazására kötelezhet;

5. a jelen törvény hatálybalépte előtt rendszeresített községi és körállatorvosi állások szervezetében - az állásokat betöltő állatorvosok szerzett jogainak épségben tartása mellett - változtatásokat tehet.

E törvény hatályba lépése után a községek által saját elhatározásukból újonnan rendszeresíteni kívánt községi és körállatorvosi állások szervezésére vonatkozó községi határozatok vagy szabályrendeletek érvényességéhez - a törvényhatóság jóváhagyásán felül - a belügyminiszternek a földmívelésügyi miniszterrel egyetértő hozzájárulása szükséges.

112. § A helyhatósági állatorvosokra az 1872:XXXVI. és az 1886:XXI., XXII. és XXIII. törvénycikkek rendelkezései a következő kiegészítésekkel, illetőleg módosításokkal nyernek alkalmazást.

1. A rendezett tanácsú városi, valamint a községi és körállatorvosi pályázat, illetőleg a községi és körállatorvosi főszolgabíró hirdetéssel közzétett pályázat alapján élethossziglan kell alkalmazni (1886:XXII. tc. 69. és 82. §)

2. Helyhatósági állatorvossá csak azt szabad alkalmazni, aki az 1883:I. tc. 1. §-ának a) és b) pontjában kívánt kellékeken felül:

a) a magyar nyelvet szóban és írásban és a helyi kisebbségi nyelvet legalább szóval bírja és akinek

b) az országban gyakorlatra jogosító állatorvosi oklevele van.

Budapest székesfőváros állatorvosává csak azt az egyént szabad alkalmazni, aki a jelen pontban meghatározott kellékeken felül még azt is igazolja, hogy oklevelének megszerzése után legalább két éven át állatorvosi gyakorlatot folytatott és az állatorvosi tiszti vizsgát sikerrel letette.

3. A községi állatorvost a képviselőtestület, a körállatorvost pedig az állatorvosi kört alkotó községek képviselőtestületeinek kiküldöttei és az alispán által kiküldött vármegyei bizottsági tagok a kör székhelyén tartott együttes gyűlésen választják. Ebbe a választó gyűlésbe az egyes községek képviselőtestülete saját kebeléből 1000 lakosig egy, minden további 500 lakos után szintén egy-egy, de csakis földmívesgazda tagot, az alispán pedig annyi vármegyei bizottsági tagot küld ki, amennyi a községek küldötteinek száma. A vármegyei bizottsági tagokat lehetőleg azok a gazdák közül kell kiszemelni, akik az érdekelt állatorvosi körben laknak.

A körállatorvosi választó gyűlésnek elnöke a főszolgabíró (1886:XXII. tc. 68. §).

4. Rendezett tanácsú városhoz csatolt községek a városi állatorvos választásába nem folynak be.

5. Községi, valamint körállatorvosi állásra a kijelölés jogát a tisztújító szék elnöke gyakorolja (1886:XXII. tc. 77. §).

6. Községi és körállatorvos érvényes megválasztásához általán szavazattöbbséggel szükséges (1886:XXII. tc. 81. §).

7. Rendezett tanácsú város állatorvosa ellen fegyelmi eljárást rendelhet el a képviselőtestület, az alispán, a közgazdasági bizottság, a törvényhatóság közgyűlése és a főispán; a fegyelmi vizsgálatot pedig ugyanazon állatorvos ellen az alispán, illetve megbízottja teljesíti (1886:XXII. tc. 91. és 92. §).

8. Helyhatósági állatorvos fegyelmi ügyében, amennyiben az állatorvosi szolgálat ellátásából eredő vádról van szó, határozathozatal (ítélet) előtt az illetékes járási vagy városi, illetőleg törvényhatósági m. kir. állatorvost is meg kell hallgatni.

9. Körállatorvosnak az állatorvosi kör székhelyéül kijelölt községben kell laknia (1886:XXII. tc. 76. §). A kör székhelyét az alispán jelöli ki. Az alispánnak ebben a tárgyban hozott határozata ellen a földmívelésügyi miniszterhez fellebbezésnek van helye, aki a belügyminiszterrel egyetértve határoz.

10. A megüresedett községi és körállatorvosi állásra addig, míg az állás be nem tölthető, a helyettesítés jogát a főszolgabíró gyakorolja. Annak a községi és körállatorvosnak helyettesítését, aki szabadságolva, vagy hivatalos tennivalóinak ellátásában betegsége miatt akadályozva van, szintén a főszolgabíró jelöli ki (1886:XXII. tc. 84. §).

113. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, mellyel a rendezett tanácsú városi, községi vagy közállatorvosi választása ügyében a megválasztott törvényszerű minősítésének hiány amiatt vagy a választásról rendelkező jogszabályok megsértése miatt bejelentett felebbezéseket eldönti, a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.

114. § A helyhatósági állatorvos:

1. a helyi állategészségügyi hatóság hatáskörébe utalt ügyekben az előadói teendőket végzi;

2. az állatvásárokra (állatkiállításokra, állatdíjazásokra) felhajtott vagy felszállított állatokat - amennyiben nem a 11. § harmadik bekezdésében megjelölt eset forog fenn - megvizsgálja (10. §);

3. kirendelés esetében a vasúton vagy hajón szállításra kerülő állatokat megvizsgálja (14. §);

4. a húsvizsgálatot végzi (22. §); körállatorvosa ez a rendelkezés az állatorvosi kör székhelyén kívül eső községekben csak a feltétlen állatorvosi képzettséget igénylő húsvizsgálatra áll fenn;

5. az állatkereskedők, állatok hízlalásával iparszerűen foglalkozó vállalatok és egyének, mészárosok és hentesek, igás állatokkal dolgozó bánya- és hajózási üzeme és vándorigás állatokkal dolgozó egyéb iparüzemek, vándorcigányok, végül a tejgazdaságok birtokában lévő állatok egészségi állapotát időszakonkint megvizsgálja (39. § 2., 7., 10. p.);

6. a haszonállatok időszakonkinti vizsgálatát végzi (39. § 4. p.) és az évenkint végzett állatösszeírás helyességét ellenőrzi;

7. a köztenyésztésre engedélyezett apaállatokat állandóan hivatalból ellenőrzi;

8. az állatok megbetegedése vagy elhullása esetében a betegség neme felől véleményt mond; bejelentés kötelezettsége alá tartozó betegség fennforgása esetében javaslatot tesz a helyi állategészségügyi hatóságnak az általa alkalmazható elfojtó rendszabályok foganatosítása iránt; amennyiben azonban a helyi állategészségügyi hatóság nincs a helyszínen, ezeket a rendszabályokat saját hatáskörben elrendeli és erről a helyi állategészségügyi hatóságnak jelentést tesz;

9. hatósági megbízás esetében:

a) a betegségre gyanús vagy fertőzésre gyanús állatokat megfigyeli (44. § 8. p.);

b) teljesíti a hatóság által elrendelt védő- és gyógyító oltást, valamint a 69. § esetében a kötelező állatorvosi kezelést, amennyiben az érdekelt fél ezeket saját állatorvosával nem foganatosíttatja (44. § 10. p.);

c) a hatóság által elrendelt mesterséges befertőzést végzi (44. § 11. p.);

10. a bejelentés kötelezettsége alá tartozó betegségek esetében elrendelt tisztítási és fertőtlenítési, ennek akadálya esetén pedig az ártalmatlanná tételre irányuló egyéb műveleteket vezeti (31. § és 44. § 14. és 15. p.);

11. a hatóság megbízása esetében a bejelentés kötelezettsége alá tartozó betegségek felbukkanása céljából szükséges állatvizsgálatokat végzi (44. § 17. p.);

12. a helyi állategészségügyi hatóságot a bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegségek ellen irányuló megelőző és elfojtó rendszabályok végrehajtásában, ellenőrzésében, illetőleg felügyeletében támogatja (106. §);

13. a beteg állatokat orvosolja (állatorvosi gyakorlatot folytat);

14. az állattenyésztést figyelemmel kíséri és az állategészségügyi bajok elhárítása iránt javaslatot tesz;

15. a járási vagy városi m. kir. állatorvos vagy ennek hivatali felebbvalói felhívására az állatorvosi közszolgálatot érintő ügyekben jelentést tesz és ez ügyek ellátására irányuló utasításaikat követi;

16. teljesíti mindazt, amit a törvény, vagy annak alapján kiadott rendelet reábíz.

Budapest székesfőváros állatorvosai ezeken felül végzik mindazokat a tennivalókat, amelyek a járási (városi) m. kir. állatorvosok hatáskörébe vannak utalva, kivéve a székesfővárosban tartott állatvásárok, állatkiállítások és állatdíjazások állategészségügyi ellenérzését, melyre vonatkozólag az 1900:XVII. tc. 2. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók.

A helyhatósági állatorvosnak a jelen § 3. és 9. b) pontjában megjelölt tennivalókért járó díjait a földmívelésügyi miniszter, míg a 2. és 13. pontjában megjelölt tennivalókért járó díjazását a 97. § rendelkezése szerint a törvényhatóság állapítja meg.

Nem jár díjazás a helyhatósági állatorvosnak az őt alkalmazó községben (városban) tartott állatvásárok állategészségügyi ellenőrzését abban az esetben, ha az állatvásártartás jogát a község (város) gyakorolja, valamint az őt alkalmazó község (város) tulajdonában lévő köztenyésztésre engedélyezett apaállatok orvoslásáért.

115. § Abban a városban és községbe, melyben egynél több állatorvos van alkalmazva, ezek közül a törvényhatósági joggal felruházott városban a törvényhatósági bizottság, rendezett tanácsú városban, valamint községben a képviselőtestület vagy vezető állatorvost jelöl ki, aki a 114. §-ban megjelölt tennivalók egységes ellátását vezeti és ezért felelős. A vezető, valamint a többi állatorvos tennivalóit és egymáshoz való viszonyát a város, illetőleg a község szabályrendeletben állapítja meg.

116. § Azt, hogy az állatorvosi körben tartozó községek egyenkint mekkora összeggel járuljanak a körállatorvosok tartásából eredő költségekhez, valamint azt, hogy a rendezett tanácsú városkhoz csatolt községek mekkora összeggel járulnak a körállatorvos tartásából eredő költségekhez, valamint azt, hogy a rendezett tanácsú város állatorvosának törvény szerint járó fizetéséhez, az alispán javaslatára a törvényhatósági bizottság állapítja meg.

A törvényhatósági bizottságnak ezekben az ügyekben hozott határozatai ellen a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.

C) M. kir. állatorvosok szolgálata

117. § Az első- és másodfokú állategészségügyrendőri hatóságoknál, továbbá a m. kir. állategészségügyi hivatalokban, a m. kir. belépő- és a m. kir. megfigyelő állomásokon az állatorvosi szolgálatot az 1900:XVII. törvénycikk értelmében m. kir. állatorvosok látják el.

IX. Fejezet

Zárórendelkezések

118. § A Budapest székesfővárosi és a m. kir. állatorvosi szolgálatra képesítő állatorvosi tiszti vizsgálat a Budapesten megalakított „állatorvosi tiszti vizsgálóbizottság” előtt kell letenni.

Az állatorvosi tiszti vizsgálóbizottság tagjait a földmívelésügyi miniszter nevezi ki s ugyanő állapítja meg a bizottság szervezetét és az állatorvosi tiszti vizsga szabályzatát is.

119. § Az e törvény IV. fejezetében foglalt rendelkezéseket

a katonai igazgatás alatt lévő állatállományra vonatkozólag, a tartásra kiadott kincstári katonalovak kivételével, az illetékes katonai hatóságok,

az állami ménesintézetek, méntelepek és csikótelepek lóállományára vonatkozólag pedig a fedeztetésre kihelyezett, valamint a bérbeadott mének kivételével, az illető ménesintézetek, méntelepek, illetőleg csikótelepek vezetőségei,

végül az állami felügyelet alatt álló felsőiskolák oktatási célokra szolgáló állatállományára vonatkozólag ez iskolák igazgatóságai hajtják végre.

Mind a katonai hatóságok, mind a jelen §-ban említett vezetőségek, illetőleg igazgatóságok az igazgatásuk alá utalt állatállományban felmerülő s bejelentés kötelezettsége alá tartozó állatbetegségekről vagy ilyen betegségek gyanújáról vagy fertőzésének gyanújáról - a 40. és 41. §-ban körülírt bejelentés helyett - az illetékes helyi állategészségügyi az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóságot, viszont ez utóbbiak a polgári igazgatás alatt lévő állatállományban felmerülő hasonló állatbetegségekről vagy ilyen betegségek gyanújáról vagy fertőzésének gyanújáról az illetékes katonai hatóságokat, illetőleg a jelen §-ban említett vezetőségeket azonnal értesíteni kötelesek.

120. § Az 1888:VII. tc. 156. §-ának rendelkezéséhez képest annak idején létesített „községi állategészségügyi pénzalapok” megszűnnek, az alapok még meglévő vagyona az állategészségügyi ebadóalapba olvad be.

121. § Az 1897:XXXIII. tc. 7. §-a kiegészül azzal, hogy az esküdtszéki szolgálat alól a gyakorló állatorvosok is mentesek.

122. § E törvény életbelépésével az 1888:VII., az 1893:II., az 1897:X. és az 1910:VI. törvénycikkek, továbbá az 1878:V. tc. 446. §-a, az 1879:XL. tc. 97., 98., 102., 103., 104. és 124. §-ai, valamint az 1896:XXVI. tc. 30. §-ának 1. pontja és 71., 72. §-a, végül mindazok a törvények, melyek e törvény tárgyára vonatkoznak és ennek rendelkezéseivel megegyeznek, vagy azoktól eltérnek, hatályukat vesztik.

123. § Ez a törvény a földmívelésügyi miniszter által rendelettel megállapított napon lép életbe.

124. § Ezt a törvényt a földmívelésügyi miniszter, a belügyminiszter, az igazságügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszter, a népjóléti és munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter hajtja végre.






Wolters Kluwer - Jogtár, Törvénytár, Céginfó, Cégkereső Wolters Kluwer     Új Jogtár     Hatályos jogszabályok     Céginfó     Kapcsolat