1000-1526
1526-1790
1790-1849
1849-1918
1918-1945
© 2006 Complex Kiadó Kft.
  Impresszum  

 
 Nyitólap   1849-1918   1880-1889   1884. évi XVI. törvénycikk
Csatornák:   

 
Törvények, jogszabályok a Wolters Kluwer Kft.-től.

1884. évi XVI. törvénycikk

a szerzői jogról * 

I. FEJEZET

Irói művek

1. A szerző kizárólagos joga

1. § Az irói mű gépi többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése, a jelen törvény által meghatározott védelmi időn belől, a szerző kizárólagos jogát képezi.

Ha a műnek több szerzője van és az egyes szerzők részei el nem különithetők: ellenkező megállapodás hiányában, a mű többszörözésére, közzétételére és forgalomba helyezésére, a többieknek előzetesen adandó kárpótlás mellett, a szerzők mindegyike feljogositottnak tekintendő. A kárpótlást a biróság, esetleg szakértők meghallgatása mellett, a fenforgó körülmények alapján határozza meg. (29. §) Arra, hogy a műhöz nevét adja, akarata ellenére, a szerzők egyike sem kötelezhető.

Ha a szerzők részei elkülönithetők, az elkülönithető részek mindegyikének többszörözéséhez, közzétételéhez és forgalomba helyezéséhez, az illető szerző beleegyezése szükséges.

2. § Többeknek irodalmi adalékaiból álló műre, mint egységes egészre nézve, a szerkesztő a szerzővel egyenlő védelemben részesül.

Az egyes irodalmi adalékokra nézve a szerzői jog azoknak szerzőit illeti.

Még meg nem jelent, s egyszersmind a jelen törvény védelme alatt nem álló iratokból vagy adalékokból szerkesztett gyüjteményes műre, mint egységes egészre, a szerkesztő a szerzővel egyenlő védelemben részesül.

3. § A szerző joga szerződés, vagy halál esetére tett intézkedés által másokra is - akár korlátlanul, akár korlátolva - átruházható. Ilyen intézkedés hiányában a szerző joga annak törvényes örököseire száll át.

A magyar szent koronának az uratlan hagyatékra nézve fennálló háromlási joga a szerzői jogra ki nem terjed.

Ha a műnek több szerzője van, és ezek valamelyike örökös nélkül halt el: a szerzői jog az életben maradt szerzőtársakat illeti.

4. § A szerzői jog addig, mig az a szerzőt vagy örököseit, vagy hagyományosait illeti, végrehajtás tárgya nem lehet.

A végrehajtás tárgya csak azon vagyoni előny lehet, mely a szerzőt vagy örököseit, vagy hagyományosait a műnek jogosult forgalomba helyezése, vagy annak nyilvános előadása következtében illeti.

5. § Az irói műnek gépi többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése, ha az a jogosult (1., 2., 3. §) beleegyezése nélkül történik, a szerzői jog bitorlásának tekintetik és tilos. Az, hogy a mű többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése egészben vagy részben történt-e, a tilalom tekintetében különbséget nem tesz.

Gépi többszörözésnek tekintendő a leirás is, ha az a gépi többszörözés helyettesitésére van rendelve.

6. § A szerzői jog bitorlásának tekintendő továbbá:

1. a még meg nem jelent kéziratnak, a szerző beleegyezése nélkül történt többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése. A többszörözést, közzétételt és forgalomba helyezést, a kéziratnak vagy másolatának jogosult birtokosa is csak a szerző beleegyezésével eszközölheti;

2. a szerző beleegyezése nélkül történt többszörözése, közzététele és forgalomba helyezése az oktatás, vagy mulatság czéljából tartott előadásoknak vagy felolvasásoknak;

3. az olyan kiadás, melyet a szerző vagy kiadó, a köztük fennálló szerződés vagy a törvény ellenére eszközöl;

4. a műnek több példányban kiállitása, mint a mennyihez a kiadónak a szerződés szerint joga van;

5. a szerzőtársak által közösen készitett műnek olyan kiadása, melyet az egyik szerzőtárs jogosulatlanul eszközöl (1. § második bekezdése);

6. a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál különböző alkalommal különböző tárgyak felett tartott beszédeknek az illető szónok beleegyezése nélkül történt gyüjteményes kiadása;

7. kizárólag a napilapokba leendő felvétel végett összegyüjtött és többszörözve megjelent táviratoknak és tudósitásoknak valamely hirlapba történt jogosulatlan átvétele. Az ilyen közleményeknek valamely hirlapban megjelenése után átvételére a 9-ik § 2-ik pontjának rendelkezése alkalmazandó.

7. § Az eredeti műnek a szerző beleegyezése nélkül történt forditása a szerzői jog bitorlásának tekintendő:

1. ha a mű, mely először holt nyelven jelent meg, valamely élőnyelvre leforditva adatik ki;

2. ha a mű, mely egyszerre több nyelven jelent meg, e nyelvek valamelyikére leforditva adatik ki;

3. ha a szerző az eredeti mű czimlapján vagy elején a forditási jogot magának fentartotta; feltéve, hogy a forditás közzététele, az eredetinek megjelenésétől számitandó egy esztendő alatt megkezdetett és három esztendő alatt befejeztetett. A védelem azon nyelvek tekintetében megszünik, melyekre a forditás az első év alatt meg nem kezdetett. Ha a fentartás csak bizonyos nyelvekre szólt: a mű azon nyelvekre, melyekre a fentartás nem szól, azonnal leforditható. Az olyan eredeti műveknél, melyek több kötetben vagy részekben jelentek meg, minden kötet vagy rész külön munkának tekintendő és a forditási jog fentartása minden köteten vagy részen ismétlendő. A naptári év, melyben az eredeti mű megjelent, a forditási időbe be nem számittatik.

Szinműveknél, a forditásnak az eredeti mű megjelenésétől számitandó hat hó alatt, teljesen be kell fejeztetni.

A forditás megkezdése és befejezése, a jelen törvény által megállapitott határidőn belől, beiktatás végett bejelentendő. (42. és 44. §)

A még meg nem jelent és a jelen törvény által védett irói művek (6. § 1. és 2. p.) forditása, a szerzői jog bitorlásának tekintendő.

8. § Az irói forditott művek a jogosulatlan többszörözés, közzététel és forgalomba helyezés ellen, az eredeti művekkel egyenlően védetnek.

9. § Nem tekintetik a szerzői jog bitorlásának:

1. a már megjelent mű egyes helyeinek vagy kisebb részeinek szószerint idézése; vagy a már többszörözött és közzétett kisebb dolgozatoknak, a czél által indokolható korlátolt terjedelemben felvétele olyan nagyobb munkába, mely tartalma szerint önálló tudományos műnek tekinthető, avagy olyan gyüjteménybe, mely több iró művéből, egyházi, iskolai-oktatási használatra szerkesztetett; feltéve, hogy a szerző vagy a forrás világosan megneveztetett;

2. a hirlapok és folyóiratok egyes közleményeinek átvétele; kivéve a szépirodalmi és a tudományos dolgozatokat; továbbá az olyan nagyobb közleményeket, melyeknek az élén az utánnyomás tilalma kifejeztetett;

3. a nyilvános ügyiratok és tárgyalások közlése;

4. a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédek többszörözése (6. § 6. pont);

5. a 2-ik § 3-ik bekezdésében emlitett gyüjteményes művek egyes adalékainak többszörözése.

10. § A törvények és rendeletek kiadása tekintetében az 1880:LIII. törvénycikk intézkedik.

2. A szerzői jog tartama

11. § A mennyiben az alábbi §-ban eltérő intézkedések nem foglaltatnak, a védelem, melyet jelen törvény a szerzői jog bitorlása ellen biztosit, a szerző egész életére és annak halála után még 50 esztendőre terjed.

12. § A szerzőtársak által közösen készitett műnél, a védelmi idő azon szerzőtárs halálától számitandó, a ki a többit tulélte.

Többeknek irodalmi adalékaiból készült műnél, az egyes adalékok védelmi ideje a szerint határoztatik meg, a mint az adalékok szerzői megneveztettek, vagy meg nem neveztettek. (11. és 13. §.)

A 6-ik § 6-ik pontjában emlitett gyüjteményes művek a szónok halálától számitott 50 éven át részesülnek védelemben; de ha a szónok életében vagy halálától számitott 5 év alatt a beszédek gyüjteménye ki nem adatik: a gyüjteményes kiadás a jogutódok beleegyezése nélkül is eszközölhető.

13. § A szerző életében megjelent irói művek a 11. §-ban megállapitott védelemben csak akkor részesülnek, ha a szerző valódi neve vagy elismert irodalmi neve a czimlapon, vagy az ajánlás, illetve az előszó alatt kitétetett.

Többeknek irodalmi adalékaiból készült műveknél az egyes adalékok megvédése végett elegendő, ha a szerző neve az adalék elején vagy végén kitétetett.

Az álnév alatt, vagy a szerző nevének kitétele nélkül megjelent irói művek, a mennyiben az első kiadás ideje a művön kitétetett, ettől számitandó 50 évig védetnek. De ha a mű megjelenésétől számitott 50 esztendő alatt a szerző neve beiktatás végett bejelentetett: a védelmi idő a 11. § szerint számittatik.

14. § A szerző halála után kiadott mű a szerző halálától számitott 50 éven át részesül védelemben.

Ha a mű a szerző halálától számitott 45 év eltelte után, de 50 éven belől adatik ki először, a megjelenéstől számitandó 5 esztendőn át részesül védelemben.

15. § Az akadémiák, egyetemek, testületek és más jogi személyek, továbbá a nyilvános tanintézetek, a mennyiben az általok kiadott művekre nézve a szerzővel egyenlőknek tekintendők, a mű első megjelenésétől számitandó 50 éven át részesülnek védelemben.

16. § Több kötetben vagy részben megjelenő műveknél a védelem tartama minden egyes kötetnek, vagy résznek első megjelenésétől számittatik.

Az olyan műveknél, melyek több részben vagy több kötetben ugyanazon anyagot tárgyalják, és igy egymással összefüggőknek tekintendők, a védelem tartama az utolsó kötet vagy rész megjelenésétől számittatik. De ha az egyes részek vagy kötetek kiadása között három évnél hosszabb időköz telt el: az előbb megjelent részek, vagy kötetek külön önálló műnek, a három év lefolyása után megjelenő részek, vagy kötetek pedig uj műnek tekintendők.

17. § A forditás tilalma a 7-ik § 2-ik pontja esetében az eredeti mű megjelenésétől számitott öt évre, ugyanazon § 3-ik pontja esetében pedig a jogosult forditás első megjelenésétől számitott 5 évre terjed.

18. § Az előző szakaszokban megállapitott védelmi időbe a mű vagy a forditás első megjelenésének naptári éve, illetőleg azon év, melyben a szerző meghalt, nem számittatik be.

3. Büntetések

19. § A ki szándékosan, vagy gondatlanságból a szerzői jog bitorlását képező cselekvényt követ el, ezen vétségért a szerzőnek, vagy jogutódának nyujtandó kártéritésen felül, 1000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A pénzbüntetés minden tettesre nézve külön állapitandó meg.

Ha a pénzbüntetés be nem hajtható, annak helyébe fogházbüntetés lép, melynek tartamát a biróság már az itéletben határozza meg. Ezen meghatározásnál 1 frttól 10 frtig terjedő összeg helyett egy napi fogházbüntetés állapitandó meg.

Ha a cselekmény elkövetőjét sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, büntetésnek helye nincsen, és a cselekmény elkövetője a szerzőnek vagy jogutódának az okozott kárért csak saját gazdagodása erejéig felelős.

20. § A ki mást a szerzői jog bitorlására rábir, a 19. §-ban meghatározott büntetés alá esik, és a szerzőnek, vagy jogutódának, a 19. § értelmében kártéritéssel tartozik akkor is, ha a tettes a most érintett § szerint vétkes nem volna, vagy kártéritésre köteles nem lenne.

Ha a közvetlen tettes szándékosan, vagy gondatlanságból járt el: a kártéritésért mindketten egyetemlegesen felelősek.

A többi részesek büntetése és kártéritési kötelezettsége az általános jogi elvek szerint itélendő meg.

21. § A készletben levő példányok és a jogosulatlan többszörözésre rendelt különös készülékek, a milyenek: a nyomdai minták, lapok, érczlemezek, vésett faduczok, kövek, tömöntvények stb. elkoboztatnak, és mihelyt az elkobzás iránt hozott birói határozat jogerejüvé vált, megsemmisittetnek, vagy kárositó alakjuktól megfosztva a tulajdonosnak visszaadatnak.

Ha a műnek csak egy része tekinthető jogosulatlanul többszörözöttnek: az elkobzás csak ezen egy része és az annak többszörözésére kizárólag használt készülékekre terjed ki.

Az elkobzás kiterjed mindazon példányokra és készülékekre, melyek a jogosulatlan többszörözés eszközlőjének, a nyomdásznak, a könyvkereskedőnek, az iparszerü terjesztőnek és annak birtokában találtatnak, a ki a jogosulatlan többszörözést eszközöltette. (20. §)

Az elkobzás akkor is foganatositandó, ha a jogosulatlan többszörözés eszközlőjét sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli. Az elkobzás az örökösök és hagyományosok ellen is elrendeltetik.

A mennyiben ez által harmadik személyek jogai nem sértetnek, a kárositottnak szabadságában áll a példányokat és készülékeket, azok kiállitási árában, egészen vagy részben átvenni.

22. § A szerzői jog bitorlása be van fejezve, mihelyt valamely műnek a törvény ellenére többszörözött első példánya elkészült, illetőleg a kézirat közzététetett.

A többszörözés puszta megkisérlése sem büntetést, sem kártéritést nem von maga után: de az elkészült részek és készülékek ez esetben is elkoboztatnak.

23. § A ki a törvény tilalma ellenére többszörözött mű példányait, szándékosan üzletszerüleg áruba bocsátja, eladja, vagy más uton terjeszti, az általa okozott kárt a szerzőnek, vagy jogutódának megtériteni köteles, és a 19. §-ban megállapitott büntetéssel sujtatik.

Az üzletszerü terjesztésre szánt példányok a 21. § értelmében akkor is elkoboztatnak, ha a terjesztőre a szándékosság ki nem derül.

24. § Ha a 9. § 1. pontja esetében a forrás vagy a szerző megnevezése szándékosan vagy gondatlanságból elmulasztatik: a gépi többszörözés eszközlője és az, a ki mást a többszörözésre rábirt, ötven forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Ugyanezen büntetés alá esik az is, a ki a szerző akarata ellenére, annak nevét a művön közzéteszi (1. § második bekezdése).

Ezen esetekben a pénzbüntetés fogházbüntetésre át nem változtatható, és kártéritésnek helye nincsen.

4. Eljárás

25. § Ugy a kártéritési igények megállapitása, mint a jelen törvényben meghatározott büntetések kiszabása, beleértve az elkobzás elrendelését is, a polgári biróságok hatásköréhez tartozik.

26. § A sértett fél ügyét a bitorlás elkövetésének helyére nézve illetékes elsőfolyamodásu kir. törvényszéknél, vagy azon elsőfolyamodásu kir. törvényszéknél indithatja meg, mely a panaszlottnak személyes birósága.

27. § Az eljárás csak a sértett fél kérelmére indittatik meg.

A sértett fél az elsőfolyamodásu biróság által hozott itélet közlése előtt kijelentheti, hogy a panaszlottnak megbüntetését nem kivánja. Ilyen kijelentés esetében büntetésnek helye nincsen.

28. § A szerzői jog bitorlása miatt keresetet indithat az, a kinek szerzői vagy kiadói joga megsértetett, vagy veszélyeztetve van.

A már közzétett műveknél az ellenkező tényállás igazolásáig, az tartandó szerzőnek, a ki a művön szerzőül meg van nevezve.

Az álnév alatt, vagy a szerző nevének kitétele nélkül megjelent műveknél, ha a kiadó megnevezve nincsen, a művön kijelölt bizományos van jogositva a szerzőt illető jogok érvényesitésére. A művön megnevezett kiadó, illetve bizományos, az ellenkező tényállás igazolásáig, az álnevü, vagy a meg nem nevezett szerző jogutódának tekintetik.

29. § A szerzői jog bitorlása miatt meginditott perekben a biróság, a szándékosság és gondatlanság, továbbá a kár és gazdagodás ténye és mennyisége felett, a fenforgó körülmények alapján, saját belátása szerint határoz.

30. § Ha olyan műszaki kérdések merülnek fel, melyek a bitorlás tényének megállapitására befolyással vannak: a biróság szakértőket hallgathat meg.

31. § Budapesten és Zágrábban tudósokból, irókból, művészekből, könyvkereskedőkből, nyomdászokból és más alkalmas egyénekből állandó szakértő bizottságok alakitandók, melyek a biróság által eléjök terjesztett kérdésben véleményt adni kötelesek.

32. § Ezen bizottságok elnökeit és tagjait a vallás- és közoktatásügyi kir. minister, illetőleg Horvát-Szlavonországok bánja hat évre nevezi ki.

A bizottsági tagok egyszer-mindenkorra szakértői esküt vagy ezt pótló ünnepélyes bizonylást tesznek.

33. § A bizottságok véleményüket, a megkereső biróság által tett kérdésekre, a közölt adatok alapján adják meg.

34. § A bizottság üléseire minden tag meghivandó.

Érvényes határozat hozatalához, az elnökkel együtt, legalább öt tag jelenléte szükséges.

A bizottság ügyrendét az igazságügyi, a vallás- és közoktatásügyi minister és Horvát-Szlavonországok bánja egyetértőleg állapitják meg.

35. § A bizottság a véleményadásért dijt számithat fel. A dij megállapitásánál a biróság a polgári törvénykezési rendtartás szabályai szerint jár el.

5. Elévülés

36. § A szerzői jog bitorlásának megbüntetése, továbbá az okozott kár és az illetéktelen gazdagodás iránt támasztható kereset három esztendő alatt évül el.

Az elévülés azzal a nappal kezdődik, melyen a jogosulatlanul többszörözött példányok terjesztése megkezdetett, vagy a mű közzététele történt.

37. § A jogosulatlanul többszörözött példányok terjesztésének (23. §) megbüntetése és a terjesztés által okozott kár megtéritése iránt támasztható kereset szintén három esztendő alatt évül el.

Az elévülés azzal a nappal kezdődik, melyen a terjesztés utoljára történt.

38. § A jogosulatlan többszörözés és terjesztés nem büntetendő, ha a panaszra jogositott panaszával az elévülési határidőn belől, azon időtől számitva, midőn a vétség elkövetéséről és a tettes személyéről tudomást szerzett, három hó alatt fel nem lép.

39. § A jogosulatlanul készült példányok, vagy az ezek előállitására szolgáló készülékek megsemmisitése, illetőleg elkobzása mindaddig kérhető, mig a forgalomba helyezésre szánt példányok, vagy az emlitett czélra szolgáló készülékek megvannak.

40. § A 24. §-ba ütköző cselekvény esetében a sértett fél kereseti joga azon naptól számitott három hó alatt évül el, melyen a nyomtatvány terjesztése megkezdetett.

41. § Az elévülés félbeszakitására és nyugvására az átalános szabályok alkalmazandók.

6. Beiktatás

42. § Az iktatókönyv, melybe a beiktatás a 7., 13., 55. és 65. § határozatainak megfelelően történik, a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi kir. ministeriumnál vezettetik.

43. § A beiktatás az érdekeltek szóbeli vagy irásbeli kérelmére, a jogosultság vagy a bejelentett tények valódiságának előleges vizsgálata nélkül történik.

44. § Az iktatókönyvet mindenki megtekintheti és követelheti, hogy abból részére hiteles kivonatok állittassanak ki.

A beiktatások a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister által meghatározandó közlönyben közzététetnek.

A Horvát-Szlavonországok területén megjelent, valamint a horvát-szlavonországi illetőségüek által a külföldön kiadott munkákra vonatkozó beiktatások, az emlitett közlönyön kivül, a Horvát-Szlavonországok területén megjelenő és azon országok bánja által kijelölendő közlönyben is közzététetnek.

A beiktatásnál követendő eljárásnak rendeleti uton való részletes szabályozásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister bizatik meg.

II. FEJEZET

Zenemüvek

45. § Az 1-6., továbbá a 9-44. § határozatai megfelelően a zeneművek szerzőit illető többszörözési, közzétételi és forgalomba helyezési jogra is alkalmazandók.

46. § A szerzői jog bitorlásának tekintetik, a zeneműnek a szerző beleegyezése nélkül kiadott minden olyan átdolgozása, mely sajátlagos szerzeménynek nem tekinthető. Ilyenek a zeneművekből készült kivonatok, a zeneműnek egy vagy több hangszerre vagy szólamra berendezése, továbbá egy és ugyanazon mű egyes részeinek vagy dallamainak művészileg fel nem dolgozott lenyomata.

47. § A szerzői jog bitorlásának nem tekintetik, a már megjelent zenemű egyes helyeinek idézése, továbbá a kisebb terjedelmü zeneműveknek, a czél által indokolható korlátolt terjedelemben felvétele önálló tudományos munkába, vagy olyan gyüjteménybe, mely többek műveiből kizárólag iskolai, vagy oktatási használatra szerkesztetett; feltéve, hogy a szerző vagy a felhasznált forrás megneveztetett; ellenkezőleg a 24. § határozata alkalmazandó.

48. § A szerzői jog bitorlásának nem tekintetik továbbá a megjelent irói műnek a zenemű szövegéül felhasználása, ha a szöveg a zenekisérettel együtt nyomatik le. Kivétetik az olyan szöveg, mely természeténél fogva csakis a zeneszerzésre nézve bir jelentőséggel, a milyen az opera, oratorium stb. szövege. Az ilyen szövegek, a zenekisérettel együtt, csak szerzőjük beleegyezésével nyomathatók ki. A szerző beleegyezésének tekintendő, ha a szöveget felhasználás végett a zeneszerzőnek fentartás nélkül átadta.

A szövegnek zenekiséret nélküli kiadásához a szöveg szerzőjének vagy jogutódának külön beleegyezése szükséges.

III. FEJEZET

Szinmüvek, zenemüvek és zenés szinmüvek nyilvános előadása

49. § A szinművek, zeneművek és zenés szinművek nyilvános előadásának kizárólagos joga a szerzőt illeti.

50. § A szinművek és zenés szinművek, a jogosult beleegyezése nélkül, szinpadon akkor sem adhatók elő, ha nyomtatásban megjelentek és áruba bocsáttattak is.

Szinpadon kivül az ilyen művekből nyitányok, felvonásközi és egyéb zenerészek, a jogosult beleegyezése nélkül is előadhatók.

51. § A többszörözve megjelent és áruba bocsátott zeneművek, nyilvánosan a jogosult beleegyezése nélkül is előadhatók, a mennyiben a szerző a mű czímlapján, vagy annak az elején, az előadási jogot magának fenn nem tartotta.

52. § Ha a műnek több szerzője van: a nyilvános előadás tekintetében, az 1. § második és harmadik bekezdése azon eltéréssel alkalmazandó, hogy a szöveges zeneművek előadásához, ideértve a zenés szinműveket is, rendszerint elég a zeneszerző beleegyezése, és hogy az ilyen műveknek zene nélkül előadásához a zeneszerző beleegyezése nem szükséges.

53. § A szinmű jogosult forditója, saját forditásának nyilvános előadása tekintetében, védelemben részesül.

54. § A jogosulatlan forditás (7. §) és a jogosulatlan átdolgozás (46. §) nyilvános előadása, a szerzői jog bitorlásának tekintetik.

55. § A nyilvános előadás jogának tartamára nézve a 11-18. § határozatai irányadók.

Az álnév alatt, vagy a szerző nevének (13. § 1-ső bekezdés) kitétele nélkül szerzett művek, a mennyiben első nyilvános előadásuk idejekor még közzétéve nem voltak, az első előadás napjától, a hátrahagyott művek pedig a szerző halálától számitott 50 évig részesülnek a jogosulatlan előadás ellen védelemben.

De ha az álnév alatt, vagy a szerző nevének kitétele nélkül szerzett mű szerzője, vagy annak jogutóda, az 50 évi határidő alatt, a szerző valódi nevét beiktatás végett bejelentette (43. §), vagy ha a szerző ugyanazon idő alatt a művet valódi neve alatt közzéteszi: a védelmi idő a 11. § szerint számittatik.

56. § A még meg nem jelent, de már nyilvánosan előadott szinművek, zeneművek és zenés szinművek szerzőjének, az ellenkező tényállás igazolásáig, az tekintendő, a ki az előadást hirdető jelentésben mint szerző neveztetett meg.

57. § A ki szándékosan vagy gondatlanságból a szinművet, zeneművet, vagy zenés szinművet teljesen, vagy jelentéktelen változásokkal jogosulatlanul nyilvánosan előadja, köteles a szerzőnek, vagy jogutódának az okozott kárt megtériteni, és a 19. §-ban meghatározott pénzbüntetéssel büntettetik.

Arra, a ki a jogosulatlan előadást eszközöltette, a 20. § akkép alkalmazandó, hogy a kártérités összege az 58. § szerint állapittatik meg.

58. § Kártéritésül (57. §) fizetendő a jogosulatlan előadásokból befolyt egész jövedelem, az arra forditott költségek levonása nélkül.

Ha a mű más művekkel együttesen adatott elő: a kártérités összegéül a bevételnek aránylagos része állapitandó meg.

Ha bevétel nem volt, vagy ha az meg nem állapitható: a kártérités összegét a biró szabad belátása szerint határozza meg.

Ha az előadás eszközlőjét sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, büntetésnek helye nincsen; és az előadás eszközlője az okozott kárért csak saját gazdagodása erejéig felelős.

59. § A 3., továbbá a 25-44. § a szinművek, zeneművek és zenés szinművek nyilvános előadására is megfelelően alkalmazandók.

IV. FEJEZET

A képzőmüvészet alkotásai

60. § A képzőművészet - rajz, metszés, festés, szobrászat - alkotásainak egészben vagy részben utánképzése, közzététele és forgalomba helyezése a mű szerzőjének kizárólagos jogát képezi.

61. § A képzőművészet alkotásainak utánképzése, ha az terjesztési szándékkal és a jogosult beleegyezése nélkül történik, a szerzői jog bitorlásának tekintetik.

Az utánképzés a szerzői jog bitorlásának tekintendő akkor is:

1. ha az eredeti más műfajban, vagy más műnemben utánoztatik;

2. ha az utánképzés nem közvetlenül az eredeti után, hanem annak valamely utánzása nyomán készült;

3. ha a képzőművészet valamely alkotása az épitészet, ipar, vagy kézműipar alkotásain utánoztatik;

4. az olyan kiadás, melyet a szerző vagy kiadó a köztük fennálló szerződés vagy a törvény ellenére eszközöl;

5. a műnek több példányban kiállitása, mint a mennyihez a kiadónak a szerződés szerint joga van.

62. § Nem tekintendő a szerzői jog bitorlásának:

1. az olyan szabad feldolgozás, mely által az eredeti műtől különböző uj mű állittatik elő;

2. az egyes másolatok, melyek nem áruba bocsátás czéljából készültek.

Az ilyen másolatoknál azonban az eredeti mű szerzőjének jegyét, nevét vagy nevének kezdőbetüit használni, a 19. §-ban megállapitott büntetés terhe alatt tilos;

3. az utczákon, köztereken és más hasonló nyilvános helyeken maradandólag felállitott felállitott művek utánképzése más műnemben;

4. az egyes művek utánképzésének csupán a szöveg értelmezése végett, a czél által indokolható korlátolt terjedelemben felvétele olyan munkába, mely lényegénél fogva önálló irói műnek tekintendő.

63. § A ki másnak a művét jogosan, más műfajban, vagy más műnemben utánképzi, az általa alkotott műre nézve szerzőnek tekintendő akkor is, ha az eredeti mű már köztulajdonná vált.

64. § Ha a szerző valamely művét másnak tulajdonába bocsátja, ezzel az utánképzés joga még átengedettnek nem tekintetik. A megrendelt arczképeknél és szoborképmásoknál e jog a megrendelőt illeti.

A tulajdonos nem köteles a művet a szerzőnek, vagy jogutódának utánképzés végett átengedni.

65. § Egyebekben a jelen törvény 3., továbbá 11-44. §-ai a képzőművészet alkotásaira, illetőleg azok szerzőire és az ilyen műveknek időszaki vagy gyüjteményes kiadásaira is megfelelően alkalmazandók.

A már közzétett művekre nézve a védelem a 13. § értelmében ahhoz képest határoztatik meg, hogy a szerző neve a művön ki volt-e téve vagy sem; illetőleg, hogy e hiány beiktatás által pótoltatott-e vagy sem.

66. § Az épitészeti művekre, iparkészitményekre és az iparkészitményeken alkalmazott képzőművészeti alkotásokra a jelen törvény intézkedései nem alkalmazhatók.

V. FEJEZET

A föld- és térképek, a természettudományi, mértani, épitészeti és más műszaki rajzok és ábrák

67. § A föld- és térképekre, természettudományi, mértani, épitészeti és műszaki rajzokra és ábrákra, a mennyiben azok rendeltetésöknél fogva képzőművészeti alkotásoknak nem tekinthetők, a jelen törvény 1-44. §-ai, ha pedig rendeltetésöknél fogva képzőművészeti alkotásoknak tekintendők, a jelen törvény 60-66. §-ai megfelelőleg alkalmazandók.

68. § Nem tekinthető a szerzői jog bitorlásának, a rajzok és ábrák felvétele olyan irói munkába, melynél a rajzok és ábrák csak a szöveg értelmezésére szolgálnak; feltéve, hogy a szerző vagy a forrás világosan megneveztetett.

VI. FEJEZET

Fényképek

69. § A fényképészet által előállitott műnek gépi utánképzése, közzététele, és forgalomba helyezése, a 70. §-ban megállapitott védelmi idő alatt, az eredeti felvétel szerzőjének kizárólagos jogát képezi.

Ezen kizárólagos jog feltétele, hogy az eredeti felvétel jogosult levonatainak, vagy utánképzéseinek minden példányán kitüntetve legyen:

1. az eredeti felvétel szerzőjének vagy kiadójának neve, vagy czége és lakhelye;

2. a naptári év, melyben a jogosult levonat, vagy az utánképzés először megjelent.

70. § A jelen törvény által biztositott védelem, a fényképészeti mű szerzőjét vagy annak jogutódát öt évig illeti azon naptári év lefolyásától számitva, a melyben a fényképészeti felvétel jogosult levonata vagy utánképzése először megjelent.

Ha a levonat vagy az utánképzés nem adatott ki: az öt évi határidő azon naptári év lefolyásától számittatik, a melyben az eredeti fényképészeti felvétel történt.

A több kötetben megjelenő művek fényképeire a 16. § rendelkezései alkalmazandók.

71. § A fényképészeti műnek terjesztési szándékkal a jogosult beleegyezése nélkül történt gépi utánképzése, közzététele és forgalomba helyezése a szerzői jog bitorlásának tekintendő.

72. § A megrendelt fényképészeti arczkép utánképzési joga kizárólag a megrendelőt illeti.

73. § Nem tekintetik a szerzői jog bitorlásának:

1. a fényképnek olyan szabad felhasználása, mely által az eredeti műtől különböző uj mű állittatik elő;

2. a fényképészeti műnek utánképzése, ha ez valamely iparkészitményre alkalmaztatik;

3. a fényképészeti felvételnek más műfajban vagy más műnemben utánképzése.

74. § A ki másnak fényképészeti felvételét, más műfajban vagy más műnemben utánképezi, az általa előállitott műre nézve a 63. § értelmében szerzőnek tekintendő.

75. § Egyebekben a jelen törvény 3., 19-44. és 68. §-ai a fényképekre is megfelelően alkalmazandók.

VII. FEJEZET

Általános határozatok

76. § Ezen törvény 1884. évi julius hó 1-ső napján lép hatályba.

Védelme kiterjed azon irói, zenészeti, szini, képzőművészeti, műszaki és fényképészeti művekre is, melyek az érintett idő előtt jelentek meg.

77. § A jelen törvény hatályba lépése előtt készült példányok, melyeknek előállitása eddig tiltva nem volt, ezentul is terjeszthetők.

A jelen törvény hatályba lépésekor meglévő tömöntvények és más hasonló készülékek (21. §) ha előállitásuk eddig tiltva nem volt, ezentul is használhatók.

78. § A jelen törvény hatálybalépése előtt jogosan előadott szinművek, zeneművek és zenés szinművek ezentul is előadhatók.

79. § A magyar állampolgárok műveire a jelen törvény akkor is kiterjed, ha azok külföldön jelentek meg.

Külföldiek műveire ezen törvény nem alkalmazandó.

Ezen szabály alól kivétetnek és a jelen törvény értelmében védelemben részesülnek:

a) külföldieknek azon művei, a melyek belföldi kiadónál jelentek meg;

b) azon külföldiek művei, kik az országban legalább két év óta állandóan laknak és itt folytonosan adót fizetnek.

80. § A jelen törvény alkalmazandó akkor is, ha magyar állampolgár azt, magyar állampolgár hátrányára, külföldön szegi meg.

81. § A jelen törvény értelmében követendő eljárásnak rendeleti uton szabályozásával a kir. igazságügyminister, illetőleg a horvát-szlavon-dalmátországi bán bizatik meg.

82. § Ezen törvény végrehajtásával az igazságügyi, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi, a vallás- és közoktatásügyi kir. minister, illetőleg a horvát-szlavon-dalmátországi bán bizatik meg.






Wolters Kluwer - Jogtár, Törvénytár, Céginfó, Cégkereső Wolters Kluwer     Új Jogtár     Hatályos jogszabályok     Céginfó     Kapcsolat