1000-1526
1526-1790
1790-1849
1849-1918
1918-1945
© 2006 Complex Kiadó Kft.
  Impresszum  

 
 Nyitólap   1790-1849   II. Lipót, 1790-1792   1790/91. évi XXVI. törvénycikk
Csatornák:   

 
Törvények, jogszabályok a Wolters Kluwer Kft.-től.

1790/91. évi XXVI. törvénycikk

a vallás ügyéről

Midőn a karok és rendek az örökké tartó egyetértésnek és egyesülésnek köztük való megállapitása végett igazságosnak ismerték el, hogy Magyarország határain belül a vallás ügye egyedül az 1608. és 1647. évi törvények alapjára helyeztessék vissza, és hogy következésképen ugy az ágostai, mint a helvét hitvallást követő evangélikus honlakosok örökre visszaállitott szabad vallásgyarkorlatának alapjául és szegletkövéül az idézett 1608. évi, koronázás előtti I. czikkelybe foglalt és a törvénykönyvbe beiktatott bécsi békének, valamint az 1647:V. törvénycikkbe iktatott linczi békének tartalma fogadtassék el és ujittassék meg; azért Ő szent felsége kegyelmes jóváhagyásával (a papságnak és katholikus világi urak valamely részének ellenmondása nem állván ellen, sőt örökre semmi erővel nem birván) határoztatik:

1. Hogy a későbbi törvényeket és czikkelyeket, valamint a kiváltságokat, leiratokat és utasitásokat figyelembe nem vévén, ezentul a vallás gyakorlata, a templomok, tornyok, harangok, iskolák, sirkertek és temetők szabad használatával, ugy az országzászlósoknak, mágnásoknak és nemeseknek, mint a szabad királyi városoknak, s az összes karoknak és rendeknek, saját jószágaikon és a királyi ügyészség birtokain, a mezővárosokban és falvakban mindenütt szabadon hagyassék, és senki közülök, bármily rendü és állapotu legyen, annak szabad használatában és gyakorlatában semmiféle szin alatt, Ő felsége vagy bármely más földesur által ne háborgattassék vagy akadályoztassék; a parasztok is, akár mezővárosiak, akár falusiak, bármely földesur és a királyi ügyészség jószágain, az ország közbékéje és nyugodalma végett, a vallás szabad használatában, gyakorlatában és módjában Ő szent felsége, vagy hivatalnokai, vagy földesuraik által hasonlóképen semmi módon, avagy semmi szin alatt ne háborgattassanak és akadályoztassanak.

2. Az ekképen kijelentett szabad vallásgyakorlatnak bővebb megszilárditása végett azonfelül nyilvánittatik, hogy az már sehol sem magánjellegü többé, hanem mindenütt nyilvános, s ennélfogva a magános és nyilvános jellegü gyakorlat közötti különbség teljesen megszünvén, szabadságukban álland az evangélikusoknak, az alább megirt módon jövendőben azon helyekre is, melyek eddigelé fiókhelyeknek tekintettek, és mindazokra, melyekben az evangélikusok szükségesnek vélik, egyházi szolgákat beállitani, templomokat tornyokkal vagy azok nélkül, lelkészlakásokat és iskolákat, valamint különbség nélkül azon helyeken is, hol gyakorlatuk van, minden további folyamodás nélkül fölállitani vagy helyreállitani, azon biztositás mellett azonban, hogy mivel az adózó nép föntartása a közigazgatásnak főföladatát teszi, azon helyeken, hol ezentul a szabad vallásgyakorlat behozatalával valamely uj templomot, vagy imaházat épiteni, vagy lelkészt beállitani kellene, előlegesen az illető vármegye által kiküldendő vegyes bizottság segitségével, azonban az egyházmegyei ember befolyása nélkül, a szükséges költségek és kiadások, meg az adózó nép ereje, valamint az ott állandó lakással biró lelkeknek vagy családoknak a nyilvános vallásgyakorlat azután való föntartására képes száma, a földesur közbejövetelével megvizsgáltassanak, megismertessenek és a vármegyének bejelentessenek, a hol bizonyitvány adatván a felől, hogy elegendő alappal vannak ellátva, továbbá, hogy a vallásgyakorlat föntartására szükséges szám megvan: a földesur kötelezve leend az egyház, lelkész és iskola számára alkalmas belső vagy gyöptelket adni; a katholikus községek pedig az ily egyházak vagy iskolák fölállitásához vagy javadalmazásához költséggel, avagy igás vagy kézi munkával járulni semmi módon nem lesznek kötelezve, a mi az evangélikus földesurak és községek részéről is, az ujonnan fölállitandó római katholikus egyházakra és lelkészlakokra vonatkozólag, meg fog tartatni; az evangélikus nemesek vagy földesurak joga a szabad vallásgyakorlat behozatala, valamint a templomok s lelkészlakok fölállitása és javitása iránt, egyszer mindenkorra megszoritatlannak és korlátlannak nyilvánittatván.

3. Az evangélikusokat illető szabad vallásgyakorlat következményeképen, legyenek azok akár iparos, akár más bármely sorsu és állapotu emberek, nem véve tekintetbe a czéhek kiváltságait, sem miseáldozatokra, sem körmenetekre, sem a saját vallásukkal ellenkező más szertartásokra és cselekvényekre semmiféle czimen és büntetéssel ne kényszerittessenek, vagy e czimen teljesitendő bármily nevezetü adózásokra ne köteleztessenek.

4. Mind a két hitvallásu evangélikusok azokban, melyek a vallásra tartoznak, egyedül vallásuk felsőségeitől függjenek; hogy pedig ez a fokozatos felsőség a vallás dolgában a maga bizonyos rendjében álljon fönn: Ő szent felsége föntartja magának ugy a nevezett felsőség rendezésére, mint a többi fegyelmi részekre nézve is, egyébként a vallás szabadságának érintése nélkül, oly rendet állapitani meg, mely azon vallás ugy világi tagjainak, mint egyházi szolgáink közös helyeslésével legczélszerübbnek fog tartatni.

Ennélfogva Ő császári királyi felsége, az őt megillető legfőbb felügyeleti hatalomnál fogva, mind a két hitvallásu evangelikusokat meg fogja ezután hallgatni, s egyuttal gondoskodni fog, hogy ezen dologban bizonyos és az ő vallásuk elveihez alkalmazott rend állapittassék meg. Addig pedig rendeltetik, hgoy a vallás ügyében saját hitvallásaik zsinatai által a maga módja szerint alkotott kánonok, a melyeknek ugyanis jelenleg használatában vannak, és az ezentul e törvény által meghatározott módon alkotandók, sem kormányszéki parancsok, sem királyi határozatok által megváltoztathatók ne legyenek; szabadságukban álland tehát nekik nemcsak mindenféle gyüléseket tartaniok, hanem zsinatokat is, előre meghatároztatván azonban ő apostoli királyi felsége által esetről esetre mind az azokban részt vevő személyek száma, mind az ott tárgyalandó ügyek, ara a helyre, a melyet ők maguk fönt nevezett Ő felségének előleges beleegyezésével választandanak, összehivniok, ugy azonban, hogy az egyik vagy másik hitvallásu evangélikus egyházkerületek ezen, mint mondva volt, Ő felségének előre bejelentendő zsinataikra, ha föntnevezett Ő felségének ugy fog tetszeni, királyi embert is valláskülönbség nélkül, nem ugyan igazgatás vagy elnöklés, hanem csupán felügyelet végett, oda bocsátani tartozzanak, és az igy alkotott kánonok és szabályok csak miután a királyi főfelügyeleten átmentek és helybenhagyást nyertek, birjanak érvényesség erejével, egyébiránt mindenekben érintetlenül hagyatván a király legfőbb felügyeletének az ország törvényes kormányszékei utján gyakorlandó hatalma, épségben maradván fönt nevezett Ő felségének a mindkét hitvallásu evangélikus egyház lelki ügyei körül megillető többi királyi jogai is, melyeknek csorbitását Ő felsége sohasem engedendi meg.

5. Nemcsak azon mind alsó, mind grammatikai iskolákat, melyekkel birnak, megtartaniok, hanem ujakat és mindenütt, a hol szükségesnek látszik, valamint felsőbbeket is, ezeket azonban előleges királyi jóváhagyás hozzájárulásával, állitani s azokba mestereket, tanárokat, igazgatókat, aligazgatókat hivni és őket elbocsátani, számukat szaporitani vagy csökkenteni, valamint bármely iskoláik részére ugy helybeli, mint felsőbb és legfelsőbb tanfelügyelőket vagy gondnokokat hitvallásuk tagjai közül választani; a tanitás és tanulás módját, szabályát és rendjét (érintetlen maradván ez iskolákra nézve és fönt nevezett Ő felsége legfőbb királyi felügyeletének, mint mondatott, az ország törvényes kormányszékei utján gyakorlandó joga) megállapitani a jövendő időkben mindig szabad legyen a mindkét hitvallásu evangélikusoknak; a közoktatási rendszer azonban, mely a karok és rendek alázatos előterjesztéséhez képest Ő felsége által lesz meghatározandó, ezen iskolákra is egyaránt ki fog terjesztetni, de ide nem értvén a vallási tantárgyakat, melyek minden vallásnak saját rendelkezése alatt kell hogy maradjanak. Azonkivül tanulóiknak adomány elfogadása és az egyházi szolgálat segitése végett a jóltevőkhöz nemcsak biztosan járulniok, hanem tanulmány czéljából külföldi akadémiákra és minden akadály nélkül menniök, és a részökre alapitott ösztöndijakat elfogadniok szabad legyen. Továbbá megengedtetik ugy symbolikus, mint theologiai és az áhitatosság gyakorlására tartozó könyveiket, a maguk által rendelendő és a királyi helytartótanácsnak névszerint bejelentendő saját felekezetökbeli külön könyvvizsgálók felügyelete alatt szabadon kinyomatniok; oly föltétel alatt azonban, hogy ezen könyvekben a katholikus vallás elen semmi guny vagy sértés ne foglaltassék, a felelősség terhe az ily guny és sértésért a kinyomatást engedélyezőkre hárulván; azon királyi rendelet továbbá, hogy az ujonnan nyomtatott könyvekből három példány a királyi helytartótanács utján mindenkor Ő felségéhez beküldessék, ezen könyvekre is kiterjesztetik.

6. A papi bérnek vagy ágybérnek eddig az evangélikusok által a katholikus lelkészek és mesterek vagy más egyházi szolgák részére akár készpénzben, akár terményekben vagy munkában teljesitett fizetése jövendőre teljesen szünjék meg, és ezen országgyülés törvénycikkeinek kihirdetésétől számitandó egy negyedév mulva többé sehol ne szedethessék, ha csak az evangélikusok a nevezett lelkészek szolgálatával önként nem éltek volna, mely esetben azon cselekményekért a katholikusokkal egyenlő papi bért tartoznak fizetni. Hogy pedig a katholikus lelkészeknek ez elvesztett jövedelmekért mi módon legyen kárpótlás nyujtandó? az iránt a helytartótancás meg fog hallgattatni, de egyszersmind az is kijelentetik, hogy Ő felsége sohasem járuland ahhoz, hogy ezen kártalanitás czimén akár az adózó népre, akár a királyi kamarai kincstárra valami ujabb teher háruljon. Templomok, lelkészlakok vagy iskolák épitése vagy javitása alkalmával pedig sem a katholikus nép az evangélikusnak, sem az evangélikus nép a katholikusnak kézi vagy szekeres munkát adni ne köteleztessék, s az ez iránt kötött szerződések semmiseknek tekintendők.

7. Mind a két hitvallásu evangélikus lelkészek beteg és fogoly hitsorsosaikat, a szokott rendőri óvatosság alkalmazása mellett, mindenkor és mindenütt szabadon látogathatják, halálra előkészithetik és a halálra itéltek mellett nyilvánosan is a kivégzés helyén, ugy azonban, hogy beszédet ne tartsanak, megjelenthetnek; a római katholikus papoknak pedig, midőn betegek, foglyok és halálra itéltek által hivatnak, a megjelenés, a szokott rendőri biztositás alkalmazása mellett, semmiképen meg ne tagadhassék.

8. Ugy a nagyobb, mint a kisebb közhivatalokra nézve határoztatik, hogy azok a magyar állam iránt érdemesült és a törvény által megkivánt minősitéssel biró honfiaknak valláskülönbségre való tekintet nélkül adományoztassanak.

9. Az evangélikusok a törvényben előirt eskü letételétől, a mi annak záradékát (a boldogságos szüz Máriát, Isten szentjeit és választottait) illeti, menteknek nyilvánittatnak.

10. Az evangélikusoknak egyházaik, lelkipásztoraik, mindenféle iskoláik, valamint kórházaik, árvaházaik, és az ágostai s helvét vallásu bármely szegények avagy az ifjuság részére tett vagy jövőben teendő alapitványai, valamint a könyöradományok tőlük semmiképen el ne vétessenek, se kezeikből s igazgatásuk alól semmi szin alatt ki ne vétessenek; ez alapítványok igazgatása továbbá közülök azoknak kezében, kiket helyes renddel illet, épségben és érintetlenül meghagyassék; azok az alapitványok pedig, melyek mind a két hitvallásu evangélikusoktól az utolsó kormányzat idejében netalán elvétettek, azonnal visszaadassanak, a király főfelügyelete, hogy ez alapitványok az alapitók szándéka szerint kezeltessenek és fordittassanak czéljokra, ezekre is kiterjesztetvén.

11. Mind a két hitvallásu evangélikusok összes házassági ügyeiben a biráskodás saját egyházi székeikre hagyassék; Ő szent felsége azonban, királyi tisztéhez képest meghallgatván magukat a mindkét hitvallásu evangélikusokat, előlegesen alkalmas módról fog gondoskodni nemcsak arra nézve, hogy az egyházi székek a pörlekedő felek mindenoldalu biztossága érdekében kellőképen szerveztessenek, hanem, hogy azok az elvek is, a melyek szerint az egyházi székek a maga idejében a házassági pereket elbirálandják, felügyelet és megrősités czéljából hozzá fölterjesztessenek. Addig is pedig ezen házassági ügyek az utóbbi években érvényes elvek szerint a világi biróságok által, ugyanis a vármegyékben és saját birói hatósággal ellátott kerületekben azok törvényszékei által, a szabad királyi és a bányavárosokban pedig azoknak tanácsa előtt fognak itéltetni; érintetlenül hagyatván a királyi és a dolog természetéhez képest a hétszemélyes táblához való fölebbezés; annak határozott kifejezésével azonban, hogy az elválási itéletek csupán csak polgári hatásukra nézve tekintessenek mindenütt érvényeseknek, a püspököket pedig a házassági kötelék ilyen semmiségének elismerésére és a katholikusokra való kiterjesztésére nem kötelezhetik. A mi a hazai törvénynyel tilalmazott, az evangélikusok elvei szerint pedig megengedett izekben való fölmentéseket illeti, az envagélikusokat Ő szent felsége egyszer mindenkorra kiveszi azon kötelezettség alól, hogy az ilyen fölmentéseket, tudniillik a harmadik és negyedik izben, tőle kérjék, ugy mint ezt már előbb is a kegyeletes emlékü felséges császár és király, II. József, az Ő szeretett testvére, elrendelte volt.

12. Mind a két hitvallásu evangélikusok az ily módon alkotott és örök érvényü törvény rendelkezése által szabad vallásgyakorlatuk, valamint templomaik, iskolák és lelkészlakjaik, nemkülönben alapitványaik megtartása iránt mindenképen biztosittatván, a köztök és római katholikus vallást követő honlakosok közötti béke és egyetértés további megszilárditása végett határoztatik, hogy a mondott templomok, iskolák, lelkészlakások és alapitványok tekintetében (épségben maradván azonban a Szirmai- és Hrabovszky-, valamint az Apaffi-féle alapitványokra nézve az evangélikusok igényei, a mennyiben azt bizonyitékokkal tudják támogatni) mind a két részről a jelenlegi birtokállapotot vétessék zsinórmértékül, oly módon, hogy ezentul a katholikusok alapitványai a katholikusok, az evangélikusokéi pedig az evangélikusok javára fordittassanak, és igy jövendőre nemcsak hogy ezeknek további visszakövetelése mind a két részről megszüntetendő lesz, hanem templomok, iskolák és lelkészlakok elfoglalását soha ezentul bármely szín alatt megengedni nem lehet; azok pedig, a kik ily erőszakos foglalásokban magukat bünösökké teszik, az 1647:XIV. törvénycikk szerint, 600 magyar forint büntetésben marasztaltassanak el.

13. Mivel a katholikus vallásról való áttérés a békekötések értelmében bevett evangélikus vallások bármelyikére a katholikus vallás elveivel ellenkezik; nehogy ez vaktában történjék, az efféle előforduló esetek Ő királyi szent felségének tudomására hozandók lesznek; szigoru büntetés alatt hagyassék meg továbbá, hogy végül senki se merészeljen valamely katholikust bármiféle módon az evangélikus vallás fölvételére csábitgatni.

14. Már föntebb ki lett jelentve, hogy az evangélikusok ezen jogai egyedül Magyarország határain belül birnak érvénynyel; minélfogva Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok helyhatósági törvényeik további használatában meghagyatnak, és igy azon országok határain belül az evangélikusok sem jószágok birására, sem akár nyilvános, akár magánhivatalok viselésére nem képesek; szabadságukban maradjon azonban az ágostai és helvét hitvallásu evangélikusoknak azon országokban is a törvény rendes utján visszakövetelniök ősi ingatlan jószágaikat, melyekre ha valamely birtokjogot nyernek, Ő felsége föntartja magának kártalanitásukról gondoskodni; azonkivül azon Alsó-Szlavoniában fekvő, részint ágostai, részint helvét hitvallást követő nehány falu ezentul is nemcsak hogy semmiképen ne háborgattassék, hanem szabad vallásgyakorlatukban oly módon, a mint jelenleg élnek, továbbra is meghagyassanak; végül kereskedés vagy gyáripar végett szabad legyen mind a két hitvallásu evangélikusoknak bérleti jogon, de minden akár nemesi, akár polgári telek tulajdona nélkül, ugyanott lakniok.

15. A vegyes házasságokból, melyek mindenkor a katholikus lelkészek előtt lesznek kötendők, a melyek ellen azonban bármely akadályt akármilyen szin alatt emelni tilos legyen származott és származandó gyermekek, ha az atya katholikus, az ő vallását kövessék; ha pedig az anya katholikus, akkor csak a fiugyermekek követhessék atyjok vallását.

16. Valamint azon házasságokból, melyek már megkötésök idején vegyesek valának, ugy az olyanokból eredő perek is, melyek az egyik félnek az evangélikus vallásra való áttérése következtében váltak vegyesekké, mivel mind a két estben valóságos szentségről van szó, a katholikusok szentszékei elé tartoznak.

17. Az ágostai és helvét hitvallásu evangélikusok a katholikusoknak most szokásban levő ünnepeit a nyilvánosság előtt, de nem magánkörben, a hol zajos munkákon kivül minden egyebet lehet végezni, tartoznak a közbotránkozás elkerülése végett megtartani, azzal a hozzáadással, hogy a földesuraknak és minden családfőnek tiltva legyen, akár katholikus, akár evangélikus jobbágyaikat és cselédjeiket ünnepeik, szertatásuk és áhitatosságuk megtartásában akadályozni.






Wolters Kluwer - Jogtár, Törvénytár, Céginfó, Cégkereső Wolters Kluwer     Új Jogtár     Hatályos jogszabályok     Céginfó     Kapcsolat